Magyar_Ifjusag_2012_tanulmanykotet

IX. Civil és közéleti aktivitáspolitikai szocializációja a rendszerváltást megelőzően ment végbe, kulcsfontosságúannak ismerete, hogyan viszonyulnak a magyar fiatalok szüleikértékrendjéhez, életvezetési elveihez és nézeteihez. Arra a kérdésre, hogy„Megfelel-e az Ön eszményeinek szülei élete?” a megkérdezett fiatalok 2 százalékanem tudott, további 7 százalékuk nem akart választ adni. Az érvényesválaszt adók felének (50 százalék) megfelelnek azok az elvek, amelyek szerintszüleik élnek, míg 33 százalékuk ambivalensen viszonyul a kérdéshez. A kérdésreadott válaszok alapján a kérdezett fiatalok túlnyomó többsége tehátnem kritikus a szülők által vallott elvekkel szemben. A szülők értékrendjét elutasítókaránya mindössze 10 százalék, ami arra utal, hogy a vizsgált fiatalokkörében nincsen nyoma értékkülönbségeken alapuló generációs lázadásnak.Lakóhely szerint viszont kiugró különbség mutatkozik a budapesti fiatalokés az ország más településein élők között: míg az igennel válaszolók arányaalig 29 százalék a fővárosi fiatalok körében, addig a megyeszékhelyeken ésvárosokban élők körében 47 százalék, a községekben élők körében 52 százalékez az arány. A legnagyobb mértékben Észak-Magyarországon válaszoltakigennel a kérdésre (62 százalék), míg az igenek aránya közel 30 százalékkalalacsonyabb a közép-magyarországi régióban (33 százalék).Életkor szerinti bontásban az életkor növekedésével mind a szülőkértékrendjét elutasítók, mind az ahhoz ambivalensen viszonyulók arányaszignifikáns mértékben növekszik. A tizenévesek 50 százaléka számáramegfelel szüleik életvitele, ez az arány a 20-24 évesek körében 45 százalék,a 25-29 évesek körében 44 százalék, vagyis a fiatalabbak általábanelfogadóbbak szüleik életvitelével, értékrendjével szemben, mint idősebbtársaik. A statisztika és jog életkori kategóriáin túlmenően az ifjúsági korosztályokmeghatározásának egyéni életúton alapuló paradigmája (lásda kötet vonatkozó fejezetét) segít a „formabontó” egyéni élethelyzetekjobb megértésében. E kategóriákat követve azt tapasztaljuk, hogy míg azéletkor és az érettség alapján konzisztens csoportokra (gyermekek, serdülők,fiatal felnőttek, felnőttek) igaz a fenti összefüggés, addig a formabontócsoportosulásokban a konzisztens csoportokhoz viszonyítva a kényszerfelnőttekközött kiugróan magas a szülők értékrendjének elutasítása, míga szellemileg koravének többi csoportjában szignifikánsan magasabb aránybanviszonyulnak ambivalensen a szüleik értékrendjéhez. A kérdés megítélésébena nemek szerint elkülönülő csoportok között nincs szignifikánskülönbség.293