Magyar_Ifjusag_2012_tanulmanykotet

IX. Civil és közéleti aktivitásönbesorolás esetében a „maga módján vallásosak” kategóriá jához – jóval erősebbenérinti a rendszertelen vallásgyakorlókat, mint a rendszereseket.A 2000 és 2012 közötti időszak során összességében 50-ről 28 százalékracsökkent a 15-29 éves korosztályon belül azon fiatalok aránya, akiklegalább évente többször templomba járnak. Ezzel szemben áll a soha, vagygyakorlatilag soha (azaz ritkábban, mint évente) templomot látogatók arányának44-ről 62 százalékra emelkedése.A felekezeti hovatartozás két kérdésére adott válaszok módszertani okbólsajnos nem összehasonlíthatóak a korábbi felmérések eredményeivel. 3 Ezazért különösen is sajnálatos, mert a keresztelésen és az odatartozás érzésénalapuló egyháztagság szembeállításával mind a keresztség fontosságának,mind a két értelmezés közti nominális eltérésnek a változása nyomon követhetőlett volna. (2000 és 2008 között jelentősen nőtt a születésükkor keresztségbennem részesültek aránya, érdekes lett volna látni, folytatódott-e eza tendencia). Emellett szintén érdekes lett volna megvizsgálni a kis egyházak,új vallási mozgalmak súlyának változását is a fiatalok körében.A felekezeti megoszlás szempontjából vizsgált almintát jellemző felekezetiarányszámok nagyrészt megfelelnek a teljes felnőtt mintán végzett kutatásokeredményeinek: a keresztelés alapján valamivel több mint 60 százalék katolikus,minden hatodik válaszadó református, és 3-3 százalék evangélikus, ill.egyéb felekezethez tartozó, míg a meg nem kereszteltek aránya mindössze 9százalék. Az alminta közel háromnegyede ahhoz a felekezethez tartozónakérzi magát, amelyikben megkeresztelték, bejegyezték, s mindössze mindenötödik kérdezett nem érzi magát felekezethez tartozónak (2000-ben és 2008-ban a teljes mintára nézve 44, ill. 45 százalék volt ugyanezen kategória aránya).A vallásos nevelésre vonatkozó kérdés különösen a szocializáció hosszútávú hatásáról korábban elmondottak fényében fontos. Az időbeli csökkenésez esetben is szignifikáns. 2000-ben a megkérdezettek 37 százaléka vélte úgy,hogy vallásos nevelésben részesült odahaza, 12 évvel később 27 százalékracsökkent ez az arány. Ugyanakkor a vallási szocializáció „hatékonyságában”gyakorlatilag nem történt változás 2008 óta, míg 2000-hez viszonyítva enyhecsökkenésről beszélhetünk. Továbbra is igaz, hogy a vallásos nevelésbenrészesültek döntő többsége nem távolodik el teljes mértékben az egyháztól,3 A két kérdést csak azoknak tették fel, akik magukat vallásosnak mondták, vagy legalább is bizonytalanok– de nem elutasítóak – voltak vallásosságukat illetően, vagy ha vallásos nevelésbenrészesültek. Ily módon az eredeti minta több mint fele nem válaszolt a kérdésekre.321