Bevezetés a mechatronikába - MEK

A programozható vezérlők alkalmazása
ket. Napjainkban az általános célú processzorok esetén a PLC utasítások típusa
kevésbé függ a CPU-tól, azt a CPU és az alapszoftverben elhelyezett interpreter
együtt határozzák meg.
Az utasításlistás programnyelv felhasználói programvezérlési parancsok (utasítások)
sorozatából áll. Egy-egy utasítás a műveleti (operációs) részből és az operandusrészből
áll.
A műveleti rész (utasítás) azt határozza meg, hogy a CPU-nak milyen műveletet
kell végeznie. Az egyes műveleteket rendszerint az utasítás nevének rövidítésével
jelölik (pl. OR, LD, stb.).
Az operandusrész arra a kérdésre ad választ, hogy a műveleti részben definiált
műveletet mivel kell elvégezni.
Műveleti kód
Operandus
Művelet
AND
Kiegészítés
N
Operandus
I
Kiegészítés
B
Paraméter
34
A példa szerint az utasítás a 34-es bemeneti (I) bit (B) tagadásának (N) ÉS kapcsolatát
végzi az akkumulátorral.
Az IEC nemzetközi szabványtervezet az utasítások jelölésére az angol és a német
megnevezések kezdőbetűit engedélyezi. Az utasítások programmá szervezésére
léteznek szintaktikai szabályok, de ezek PLC típustól is függhetnek. A felsorolt
első és második szabály a PLC „intelligenciájától" is függ, míg a többi szabály általánosnak
tekinthető.
Szintaktikai szabályok:
Egy kimenetre vonatkozó logikai függvény első változójának betöltése az
akkumlátorba LD vagy LDN művelettel kezdődik.
A diszjunktív alakú logikai függvény egyes ÉS kapcsolatainak részeredményeit
a MERKER memóriában kell tárolni és a VAGY műveleteket a
MERKER bitek között kell elvégezni (ez az újabb típusoknál elmaradhat).
A programhurok kialakítását lehetőleg kerülni kell.
Az egymásba ágyazható szubrutinok számát a PLC stack-RAM területe korlátozhatja.
JMP utasítással (vagy más módon) a szubrutinterületre történő belépés programhibát
okoz.
A szubrutinból a főprogramba történő visszatérést minden esetben biztosítani
kell.
A program ciklikus végrehajtásához a kezdőcímre történő visszatérést biztosítani
kell.
154