Bevezetés a mechatronikába - MEK
Bevezetés a mechatronikába - MEK
Bevezetés a mechatronikába - MEK
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Fizikai rendszerek modellezése<br />
A további alkalmazáshoz a fenti két egyenlet átrendeződik úgy, hogy az egyenletek<br />
bal oldalán csak az állapotváltozók idő szerinti deriváltja legyen jelen:<br />
d<br />
R<br />
1<br />
1<br />
i( t)<br />
i(<br />
t)<br />
v ( t)<br />
v(<br />
t)<br />
, (3.39)<br />
k<br />
dt<br />
L<br />
L<br />
L<br />
d 1<br />
v ( t)<br />
i(<br />
t)<br />
. (3.40)<br />
k<br />
dt<br />
C<br />
Így elhelyezve, észrevehető az a mátrixösszefüggés, mellyel helyettesíteni lehet a<br />
(3.39) és (3.40) egyenleteket (az egyszerűség kedvéért az idő-paraméter nem jelenik<br />
meg):<br />
i<br />
v<br />
k<br />
R<br />
L<br />
1<br />
C<br />
1<br />
L<br />
0<br />
i<br />
v<br />
k<br />
1<br />
L<br />
0<br />
v . (3.41)<br />
Ebből az esetből általánosítható a megoldás egy n-ed fokú rendszerre is. Feltételezve,<br />
hogy x 1 (t), x 2 (t), ..., x n (t) az állapotváltozók, míg u 1 (t), u 2 (t), ..., u m (t) a rendszer<br />
bemenő paraméterei, egy n elsőfokú differenciálegyenletből álló rendszer képezhető:<br />
x<br />
a x<br />
a x <br />
a x b u b u b u ;<br />
1<br />
x<br />
2<br />
<br />
x<br />
n<br />
11 1<br />
a<br />
a<br />
21 1<br />
n1<br />
x<br />
x<br />
1<br />
12<br />
a<br />
a<br />
22<br />
n2<br />
2<br />
x<br />
x<br />
2<br />
2<br />
<br />
<br />
1n<br />
n<br />
a<br />
2n<br />
n<br />
a<br />
nn<br />
x<br />
x<br />
n<br />
b 11 1<br />
b 12 2<br />
b 21 u1<br />
b 22 u2<br />
b n 1<br />
u<br />
1<br />
b n 2<br />
Átrendezve az előbbi egyenletrendszert mátrix egyenletté:<br />
x<br />
1 a11<br />
a12<br />
a1<br />
n x1<br />
b11<br />
b12<br />
<br />
x<br />
a a a x b b <br />
2<br />
<br />
x<br />
n<br />
a<br />
21<br />
<br />
n1<br />
a<br />
22<br />
<br />
n2<br />
<br />
a<br />
2n<br />
<br />
nn<br />
<br />
x<br />
2<br />
n<br />
b<br />
21<br />
<br />
n1<br />
b<br />
<br />
u<br />
22<br />
n2<br />
2<br />
<br />
<br />
<br />
b 1 m m<br />
b 2 mum<br />
b<br />
b nm<br />
b<br />
1m<br />
2m<br />
b<br />
<br />
nm<br />
u<br />
m<br />
u<br />
u<br />
;<br />
.<br />
<br />
1<br />
m<br />
(3.42)<br />
. (3.43)<br />
Ez utóbbi egyszerűbben is felírható:<br />
x A<br />
x<br />
B<br />
u. (3.44)<br />
A (3.44) egyenlet a vizsgált rendszer mátrix-vektor állapotegyenlete, melyben a<br />
vektorokat kis, félkövér betűkkel, a mátrixokat nagy, félkövér betűkkel jelöltük, továbbá<br />
az x , x és u vektorok az idő függvényében vannak kifejezve. A módszer<br />
áttekinthetősége miatt, lehetőségünk van a számításokat leellenőrizni a mátrixalgebra<br />
segítségével. Tudva, hogy az egyenlet jobb és baloldalán a vektorok mérete<br />
meg kell egyezzen, vigyázni kell, hogy az A mátrix nxn, a B nxm, illetve az x vektor<br />
nx1 és az u vektor mx1 méretű legyen. Visszatérve az RLC áramkör példájához,<br />
37