Bevezetés a mechatronikába - MEK

A programozható vezérlők alkalmazása
technikában már régóta elterjedtek. A lokális hálózatokban ettől eltérő koaxiális
kábel használata is szokásos. A koaxiális kábelek aszimmetrikus kábelek.
A fénykábelt felhasználhatják információ továbbítására, ha a fénysugarakat adatjelekkel
modulálják. A fénykábel egy érből áll, amely hajszálvékony, optikailag átlátszó
anyagból készül és egy olyan burkolatból, amely az eret koncentrikusan veszi
körül, és az érnél kisebb optikai sűrűségű. Mivel a burkolat törésmutatója kisebb
az érnél, az érben haladó fénysugár nem tud kilépni, így a burkolatról teljesen viszszaverődik.
A fénykábelek rendkívül nagy sávszélességűek. Az 565 Mbps átviteli sebesség a
kereskedelmi forgalomban megtalálható rendszereknél megszokott, de már van
200 000 Mbps sebességet elérő rendszer is. A fénykábel másik nagy előnye, hogy
nem érzékeny az elektromos és mágneses zavarokra, tömege kisebb a koaxiális
kábelnél, de sokkal drágább is. Különösen a fektetési költsége jelentős. A kábelvégek,
csatlakozók kialakítása speciális szerszámokat és szakértelmet igényel.
Ugyancsak költségesek a kábelrendszerek átviteli tulajdonságait vizsgáló mérőműszerek
is. Újabban az üvegszálat műanyag szállal helyettesítik, ami olcsóbb, de az
átviteli tulajdonságai rosszabbak.
Vezeték nélküli átvitel: a levegő, illetve az elektromágneses hullám is lehet átviteli
közeg. Ezt használja például a rádió- és tévéműsor-szórás, valamint a mobiltelefónia.
Nagy előnye az, hogy nem kell kiépíteni az átviteli utat, viszont az átvitel
során előfordulhatnak zavarok. Ennek ellenére, pl. szervizalkalmazások esetén a
vezeték nélküli átvitel nagyon érdekes alternatívája az időigényes, és ezért drága
helyszíni kiszállásnak. Igen nagy távolságú rendszereknél (pl. olajkutak, gázkutak,
stb.) a mikrohullámú, esetleg műholdas átvitelt is használják. A jövőben a vezeték
nélküli átvitel jelentőségének növekedése várható.
7.5.1.4. Átviteli módok
A jelek fizikai kommunikációs közegen való átvitelére két eljárás használatos: az
alapsávú és a széles sávú átviteli mód. Az alapsávú átviteli mód a digitális jelátvitelt,
a széles sávú átviteli mód az analóg jelátviteli eljárásokat használja.
Alapsávú átvitel esetén az adatjeleket diszkrét elektromos, illetve fényimpulzusok
formájában viszik át. Az ilyen átvitelnél az adó az adatimpulzusokat közvetlenül
a kommunikációs csatornán át továbbítja, a vevő pedig ezeket detektálja.
Mivel az adatimpulzusok a kommunikációs csatornán (fizikai közegen) haladnak,
azon torzulást szenvednek. Így a csatorna végén megjelenő jel formája és nagysága
már nem az eredeti. Ha a vonal túl hosszú, akkor a vett jel túl gyenge lehet,
vagy ha az átviteli sebesség túl nagy, akkor a vett jel felismerhetetlenné válhat.
Ezen problémák leküzdésére jelismétlő egységeket (repeater) alkalmaznak, ame-
165