Bevezetés a mechatronikába - MEK
Bevezetés a mechatronikába - MEK
Bevezetés a mechatronikába - MEK
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A mechatronikai rendszer felépítése<br />
rendszereket a klasszikus megközelítéssel már nem lehetett tovább fejleszteni. A<br />
80-as évekre ezek a tárgyalási módszerek már nagyon bonyolult és fejlett eljárásokká<br />
váltak, és megjelentek más, ezekkel rokon kutatási területek is (pl. a modellhibák<br />
hatása a visszacsatolásos rendszer teljesítményére).<br />
A fentiekkel párhuzamosan fejlődött a nemlineáris rendszerek vizsgálata is, mivel<br />
rájöttek, hogy számos valós esetben a vezérlési feladatok nemlineáris elemeket<br />
tartalmaznak. Ugyanígy, a szükséglet hozta az adaptív irányítás, önhangolásos,<br />
intelligens vezérlés, stb. megjelenését is. Napjainkra a vezérlés- és irányítástechnika<br />
egy kifejlett és sokoldalú tudománnyá vált, mely lehetővé teszi egy feladat<br />
több szemszögből való tárgyalását.<br />
4.2. A mechatronikai rendszer elemei<br />
Visszatérve egy rendszer meghatározására, meg kell említeni, hogy ez nem más,<br />
mint egymással jól meghatározott összefüggésben levő alegységek összessége.<br />
Tehát az első lépés egy rendszer vizsgálatában az elemeire való bontás. Ezeket<br />
az alrendszereket, természetesen, szintén tovább bonthatjuk addig, amíg különböző<br />
kritériumoknak eleget téve eléggé feldaraboltuk az eredeti rendszerünket. Az<br />
említett szabályok esetenként különbözhetnek az analízis végcéljától függően. A<br />
me-chatronikai rendszer feladata, hogy a környezete tulajdonságait érzékelje, mérlegelje,<br />
majd bizonyos szabályok szerint megváltoztassa ezeket. Ennek megfelelően<br />
fontos a környezet-rendszer határ kialakítása. Ezt ismerve, felvázolhatjuk a<br />
rendszerünk be- és kimenő mennyiségeit, tehát nagyvonalakban tisztába lehetünk<br />
a rendszer tevékenységével. Alkalmazva a fenti leírást az alegységekre, egy úgynevezett<br />
rekurzív vizsgálati módszert dolgozhatunk ki, melyet a 4.6. ábra is tükröz.<br />
Ebben az esetben a be- és kimenő mennyiségeket az alrendszerek közötti illetve –<br />
egyes esetekben – a környezetből származó mennyiségek jelentik.<br />
I.<br />
II<br />
.<br />
III.<br />
IV.<br />
VI.<br />
V<br />
.<br />
I.<br />
II.a<br />
II.<br />
b<br />
III.<br />
IV.<br />
VI.<br />
V<br />
.<br />
4.6. ábra<br />
Egy rendszer elemeire való osztása és a környezet rekurzív kialakítása<br />
43