Élő tanítások.

146
termékük, eclatáns példáját adja egyik előkelő emberük életraj-
zának egy pontja, 1 melyet csupán mint jellemző adatot idézünk,
legkevésbbé sem akarván sérteni ezáltal. „Fr. J. Tr. glaubte
seines vorgerückten Alters wegen ein Bruchband um den Leib
tragen zu sollen. Am 16. November 1871 (Donnerstag) wurde
ihm ein neues Bruchband gebracht, welches er anlegte.”
Tisztelet becsület az alaposságnak; de már az ilyen Gründ-
lichkeitból mégsem instálunk!
Lásd bővebben: Prot. Egyházi és Iskolai Lap, 1874.
7. A bács-szerémi ev. egyházmegye.
D'un petit gland sourd (provient) un gran chêne.
Mimes de Baïf fol. 9. XVl-e siècle.
Hogy lesz a kis makkból terebélyes tölgyfa, arra nézve
nálunk gyönyörű egy példa a bács-szerémi ev. egyházmegye
fejlődésének története. Egyaránt érdekelheti ez a történészt,
egyháztörténészt, politikust, nemzetgazdát és ethnographust. Mert
ezen egyházmegye története páratlan hűséggel adja vissza a
délmagyarországi újabbkori telepítések történetét en miniature.
Bács-Szerém múltjában lapozgatva, szemünk előtt látjuk
a fajok csendes, de szakadatlan harcát. Látjuk, miképp szorítja
ki a tehetségesebb és szorgalmasabb német és tót a munka
piacán vele szemben megállni képtelen, mert tehetetlen és tunya
szerbet. Ebben a harcban vér helyett verejtékkel áldoznak, kard
helyett az ekeszarvát forgatják. Különböző fajok és vallásfele-
kezetek, különböző világnézlettel és szokásokkal kelnek küzde-
lemre egymással. S magunk előtt látjuk a nagy eredményt: a
csata egész vonalán győz a német és tót protestáns, a rác gö-
rögkeletiekkel szemben. Oka e tüneménynek épp oly világos,
mint maga az eredmény. A rác még ma is, a munka korszaká-
ban, henyélés meg dínomdánomban, míg à német és tót a
munkában keresi megnyugvását, megfogadva s hűn követve
Wernicke bölcs tanácsát:
1 C. J. Trausch: Lebensskizze des Fr. J. Trausch. S. 104.