Élő tanítások.

46
Ha azonban az inquisitio börtöneinek az utasításokban és
egyéb okiratokban fenmaradt leírásait összemérjük a renaissance
világi tömlöceivel, mint aminők Velence kutyaólszerű és ólom-
fedelű börtönei, vagy másutt a kazamaták és földalatti lyukak:
ezeknél minden tekintetben különbnek kell tartanunk az inqui-
sitio fegyházait, nemcsak a helyiségek, hanem főként a bennük
uralkodó szigorú rend miatt.
Az 1488-iki utasítás szerint a career kőfallal körülzárt telek,
melyen egy kápolna és börtönhelyiségül szolgáló apró házak
vannak. Ezekben laknak a bebörtönzöttek, kik maguk kötelesek
gondoskodni fentartásukról. Innen van, hogy a börtönök látoga-
tásáról szóló jegyzőkönyvek emlékeznek olyan esetről, midőn
a bebörtönzött kenyérkereseti okból távol volt. A másik nincs
otthon, mert aratni van a mezőn. A harmadik mesterséget folytat
s szerszámokkal a tömlöctartó látja el. A nők sütnek-főznek.
Férj és feleség nincs különválasztva stb.
Arról is gondoskodva volt, hogy az inquisitorok valahogy
ott ne felejtsék a börtönök „örök éjjelében” az elítélteket. Mon-
tanus, az inquisitio üldözöttje s fanatikus gyűlölője, szórói-szóra
ezeket írja:
„A bebörtönzötteket maguk az inquisitorok, íródeákjukkal
és a porkolábbal együtt, minden hónapban egyszer vagy két-
szer, mégpedig rendesen vasárnap vagy ünnepnapon, megláto-
gatják. Amint az inquisitor úr belép a börtönbe, csak ennyit és
nem többet kérdez a rabtól: „Hogy van? hogy éli napjait?
Van-e valamire szüksége? Barátságosan beszél-e vele a töm-
löctartó? ami alatt azt érti, hogy néha-néha nem ripakodik-e
rá és nem sértegeti-e gyalázatos, vagy legalább durva szavak-
kal? Megadja-e neki hűségesen, kiszabott ennivalóját? Hogy
tiszta inget s más effélét kap-e tőle? Ennyit szokott kérdezni.”
A börtönre ítéltek legnagyobb része career perpetuus-ra
vettetett. Ε kitételt mindazok, kik nem ex actis tanulmányozták
az intézményt, kivétel nélkül valamennyien „élethossziglani bör-
tönnek” magyarázták.
Az okiratokban azonban széltire szerepelnek efféle ítéle-
tek: „carcel perpétua por 3 anos”, vagy „carcel perpetua por
6 anos”, s Montanus szerint is a carcel perpétua általában leg-
alább három évre szólt. Mivel pedig képtelenség volt, hogy élet-