Élő tanítások.

66
ez időtől fogva állandóan él a törekvés, hogy souverainitást biz-
tosítsanak rendjük számára. Következetes eréllyel dolgoznak
azon, hogy rendjüket, annak javait és lakóit minden állami köte-
lezettség alól mentesítsék, az állami jogokat maguk kezébe kapa-
rítsák s hallatlan kiváltságaikat, messzemenő védelmi viszonyok
szövésével, a rendhez nem tartozó subditusaikra is kiterjesszék.
Parisban, a város falain kívül, de azok tövében emelke-
dett a Ville-neuve du Temple, a rend franciaországi főháza.
Mondhatni külön államterület volt ez, melyen a rend életnek
és halálnak ura és ahol a királynak semmi joga. Mély sán-
cokkal körülvett hét magas, csúcsíves tornyát a rend külön
fegyveres emberei őrzik éjjel-nappal. A telepnek, mely egész
város vagy várerősség, külön törvényszéke, külön rendőrsége és
külön kincstára van. Parancsnoka, aki a rend franciaországi
főpraeceptora (commandeur), királyokat fogad vendégül, kiknek
a mindenkori francia király sem oly kényelmes helyet, sem oly
gazdag ellátást nem adhatott.
Mert a rend minél tovább állott fenn, annál inkább gaz-
dagodott. Adományait a szentföldi háború céljaira kapja. Ezek
gyakran csak látszatát viselik a kegyes tettnek, mert a való-
ságban az adományozók egyszerűen csak meg akarták szerezni
a hatalmas rend pártfogását. így, akik semmit sem adhattak:
hűségesküvel adták oda magukat, a maguk személyét – ad
vitanda futura pericula. A veszedelem pedig az állam részéről
fenyegette az embereket, mióta az új nemzeti intézmények új
adók, rovatalok és szolgálmányok behozatalával hovatovább
elviselhetetlenül nehezedtek a föld népére.
Amellett a rend eredeti feladatát egyre lanyhábban tel-
jesíti. A szentföldön véráruló harcot folytatnak 1242-ben és
1259-b en a velők hasonló rendeltetésű ispotályos lovagokkal.
Ellenben jó lábon állnak a szultánnal. Nagymesterük, Guillaume
de Beaujeu az utolsó tizennégy év alatt állandó békességben
a „hitetlenekkel”, „quia – mint pörükben mondják – aliter
non potuissent ipse vei ordo tunc ultra mare remansisse.”
Végre 1291 május 18-án elesik Accon, az utolsó keresz-
tyén vár és kikötő a szentföldön. Ezzel a Cyprus szigetére
költöző templomosrend elveszti létjogát.
Eddig is, jó idő óta inkább voltak már kereskedők, sem-