Élő tanítások.

532
Magyarországot, Ausztriát, Stájerországot, Karinthiát és Krajnát;
a bajor választó Csehországot, Tirolt és Breisgaut; Poroszország
Alsó-Sziléziával; Szászország Felső-Szilézia és Morvaország
birtokával gyarapíttatnék. Franciaország e királyságokat egymás-
sal ellensúlyoztatva, teljesen uralkodnék egész Németország fölött.
Frigyes helyesen ítéli meg Franciaország terveit; Francia-
ország csakugyan azért küldte át seregeit a Rajnán, hogy Ausz-
triát megalázza s hogy Németországot több egyenlő részre ta-
golja. De vájjon nem maga Frigyes volt-e az, ki elősegítette e
tervek érlelését azáltal, hogy Ausztria földarabolása végett szö-
vetkezett Francia-, Bajor- és Szászországgal. A sikert természet-
szerűleg óhajtania kellett s ha siker koronázza szövetségöket,
eleve tudhatta s nem volt szüksége Klein-Schnellendorfig vára-
koznia, hogy abban az esetben Németország, beleszámítva Ausz-
triát, Magyarországgal együtt: négy egyenlő részre szaggattatik.
Végre Frigyes nem hihette – azt a naivságot nem tehetjük fel
róla, – hogy Franciaország csak azért avatkozik a német ügyekbe,
hogy Ausztriát megdöntve, helyette egy épp oly félelmes, épp
úgy a praeponderantiára áhítozó hatalmasságot teremtsen Porosz-
országban!
Másik mentsége Frigyesnek, hogy eleve tudta a titok meg-
szegését, mert Ausztria ekképp reáuszíthatja szövetségeseit; az
esetben pedig, kikötötte kötelezettségei alól való teljes fölmentését. 1
Ε föltevése annyiban igazolt lehetett, hogy harmincezer
fegyveres ember előreláthatólag nem játszhatik oly ügyesen az
ellenséges táborral, nem puffogathat vak töltéssel úgy, hogy
előbb-utóbb ki ne tűnjék a szemfényvesztés. Broglie herceg
Frigyes e mentségét úgy ítéli meg, hogy nem is tartozik a dolog
lényegéhez. Az alku visszataszító jellegét mindez nem törölheti
el. A fődolog az, hogy e réven Frigyes veszély nélkül kézre-
ríthetett egy jelentékeny erősséget, azon föltétellel, hogy érin-
tetlen hagyja elvonulni az osztrák hadsereget, mely Csehország
birtokáért azonnal harcba bocsátkozik Frigyes szövetségeseivel.
„Az ellenséggel egyetértve járni el barátai megrontására: ezt
– úgymond Broglie – árulásnak nevezik minden nyelven, s a
világ minden országában.”
1 Oeuvres de Frédéric le Grand. II. 93-95.