Élő tanítások.

227
lyamán a kékmándlis bírótól föl a bogláros nádorispánig, min-
denki deákul végezte a maga és a más ügyét-baját.
A korviszonyok kényszere alól Sarkad sem menekülhe-
tett meg. Tán másként történt volna, ha a város sohasem kény-
szerül túltekinteni óriási határán. Igen ám, de minduntalan
dolga akadt a vármegyén, az eklézsia, s a földesúr is követelte
a kellő figyelmet. Úri embereknél akkor a diák szó járta, be kel-
lett hát azt vennie a hajdúivadékok természetének is. így jutot-
tak odáig, hogy elemi iskoláikban is tanították a deklinálást,
konjugálást. Máig is van még egy-két deákos öreg kékbeli, kik
dicsekvőleg mondogatják: „possumus latine fari.”
Fiaik, unokáik nem ismerik már a culinaris latinság mon-
dókáit, s e tekintetben boldogabbak apáiknál: kénytelenségből
nem törnek semmiféle idegen nyelvet. Onkénytesen megteszik
akárhányan. A sarkadi jóravaló polgárok gyermekei feles szám-
mal látogatják az ország főiskoláit, s finomultabb ízléssel kerül-
vén vissza otthonukba, szülőföldjük viszonyait apránként, csak-
nem észrevétlenül, de azért sok tekintetben mégis módosítják.
Kár lett volna Alföldünk e derék városának múltját tovább
is a véka alatt rejtegetni. Bár követné minél több hozzáértő
ember Márki Sándor példáját, s írná meg a haza egy-egy, bár-
mily jelentéktelen pontjának is kimerítő történetét. – Int a szo-
morú példa. Sarkadon is az 1866. évi tűz pusztította el azt
a kevés okmányt, amit a gondatlanság egy nagy ládába
gyömöszölve, a városháza gyúlékony padlásán engedett pené-
szedni.
Ε munka egyéb tanulságot is rejt magában. Alföldi köz-
ségeink láthatják ebből, hogy egyes ember, a legnagyobb szor-
galom mellett is annyira keveset menthet meg a múlt romjai-
ból, hogy az olvasó a lefolyt századokról nem nyerhet biztos
képet. Igyekezzék ezen minden nagyobb község segíteni. Hasson
oda, hogy a mindennapi élet kiválóbb eseményeinek följegyzése
hagyományos szokássá váljék, s érvényre emelve Salamon
Ferenc jó tanácsát, alapítsa meg a községi krónikákat. Vezesse
krónikáját oly pontosan, mint akár tanácsüléseinek jegyző-
könyvét; tűntessen föl abban minden érdekesebb mozzanatot.
Szerkesszék azt még kimerítőbben, mint ahogy pl. a rendezett
tanácsú városok szokták összeállítani évi jelentéseiket. Meg-