Élő tanítások.

500
Bethlen Miklós tudja mi a regula, s azért nem egyedül,
hanem házuk egy régi jó barátjával indul háztűznézőbe Béldi
Pál és Kun István leányaihoz. Abban az időben ugyanis a
lányos háznál nagy sértésnek vették, ha egy idegen fiatalember
egyedül ment kisasszony-látásra; mert ezt arra magyarázták,
hogy a szülék hátamegett akar a leánynak udvarolni. Márpedig
sententia számba ment, hogy „az mely leányt az atyja, avagy
anyja híre nélkül adnak el, nem szent házasság”. 1
Házasulandó fiatalemberünk útközben megtudta, hogy a
Béldi kisasszonyt „nem az atyja és anyja neveli”, hanem egy
nőrokona. Emiatt feléje se néz, hanem irányt változtatva, Kun
Istvánnak erősen kommendált leányát keresi föl. A lányos háznál
jószívvel is látják, s menten bevonják az ivó-compániába, „mint-
hogy gonosz szokás, hogy a leánynézőt, ha lehet, megrészegítsék”.
A szapora kancsójártatás azonban nem aggasztá az óvatos
ifjút, ki, hogy le ne vegye a lábáról az ital, azt mondta, hogy
„adjanak egy palack savanyúvizet az inasom kézibe, hogy az
én boromat az én szokásom szerint azzal elegyítse. Szemem
előtt adtak, de... (savanyúvíz helyett) szász bort, olyant, mint
a savanyúvíz színére nézve és hasonló üvegbe tették, a sava-
nyúvizes palacknak helyébe a jeges vízbe; az inas sem tudta,
nemhogy én. Gyógyi bort ittunk, de ők, hogy már savanyúvíz-
zel bőven elegyítem, köszöngetni kezdek nagy fenny en. Mondok
magamban: ezek engem a borral akarnak kitanulni, de bizony
megcsalják magukat, én iszom ki őket bezzeg úgy.”
Természetesen ellenkezőleg történt. A fiatalember csak
nem foghatott ki vén rókákon!
„Természetem és szokásom szerint gyakran menvén ki -
így folytatja – tekintem, hát oly részeg vagyok, hogy az em-
bernek az orra is kettőnek látszik. Hihető, hogy Venus asszony
innyaadó inaskája, Cupido is töltötte. No én ki nem menék
asztalhoz többször, hanem csak lefeküvém, de haragudtam;
noha azt a fortélyt akkor nem tudtam, hanem csak a sok, noha
elegyes bornak tulajdonítottam.”
„Másnap engemet ebédre marasztanak, de rosszul lévén
a tegnapi bortól, keveset ettem és csak savanyú vizet ittam.”
Rosszulléte azonban bizonyára nem menté föl a leánynézőket
1 Magyar leveles tár. II. 301.