Élő tanítások.

211
kezett a tömörebb román ékesítő tagokról, a könnyedébb idomokra
átmenni. Kitűnő, hibátlan szobrászi technikáját, gondosan kezelt
faragványait és véseteit Ipolyi, részben az építkezéshez használt
jeles kőanyagnak tulajdonítja. Az oszlopkák lábainak talapja,
az apátfalvi (Borsod-m.) és horpácsi templomokéihoz hasonlóan,
csinosan van hornyolva, mi francia eredetre mutat; mert Bur-
gundiában látjuk folytatva az ódon oszlophornyolásnak gya-
korlatát.
A kisebb város parochialis templomok typusaként a bör-
zsönyi (Hont-m.) plébánia-templomot tekinthetjük. Korpona, Haj-
nik, Szász és Dobronyiva szentegyházai többé-kevésbé hatása
alatt készültek.
Falusi és mezővárosi román templomainkat Henszlmann
kerek és épszög alakúakra osztja föl. Nálunk a kisebb helysé-
gekben jó ideig csupán fa és egyéb, könnyen elpusztuló épít-
kezési anyagot használtak; miért is, kisebb templomkáink, az
emlékszerű, vagy csak tartós anyaggal való építkezés idejében
ismételten átidomíttattak. ΑΙ-Torja, Csík-Rákos, Fekete-Ardó, Fel-
debrő, Harczó, Ikafalva, Karcsa, Kerek vagy Rába-Szt.-Miklós,
Kis-Peleske, Maros-Sz.-Anna és Sz.-Király, Nyomát, Sima, Sz.-
Mária, Tótlak, Várhegy és Zsegra őrizték meg a román és át-
meneti falusi templomaink szebb példányait.
A kápolnák közül legrégibbek a rendesen az egyházak
közelében lévő carnariumok, melyeknek alsó része a temetőből
kiásott csontok fölvételére volt szánva, felső osztályában pedig
a halotti szertartást végezték (capella mortuorum). A csak egy
emeletes kápolnák, többnyire egyes szentek tiszteletére építvék;
kápolnák emeltettek még egyes családok temetkezési helyéül is.
A tatárjárás válaszfalat képez a román és csúcsíves ízlés
között. Csak a gyula-fehérvári, dömölki, és legkésőbb, az 1256-
ban fölszentelt jaki apátsági templom, épült a tatár betörés után.
A XIII. század közepétől fogva, gyakran találkozunk a
kolduló barátok zárda-templomaival, melyek közül a legrégibbek
is, már csúcsíves ízlésűek. Hazánkban a kolduló szerzetesek
közül, először a dömések telepedtek le, kik az északi vidékekre
jobbadán Lengyelországból jöttek. Mivel a középkorban a len-
gyelek leginkább a német építészeti iskolát követték: a jövevé-
nyek is csak ezt az iskolát hozták magukkal előbbi hazájokból.