Élő tanítások.

443
egy európai államnak sem sikerült; hanem amelyik megkísérlé
e merényletet, pénzügyileg össze is roskadt a kiélt tartomány
polypkarjai között. Ε tekintetben azonban Salamon úr, úgy
látszik, nem veszi be bizonyító erővel bírónak a középkor pél-
dáját. Erre mutat azon eljárása, hogy egy szóval sem említi.
*
Csak benyomásainknak akartunk szavakat kölcsönözni e
hamarsággal összeállított sorokban, melyekben még csupán azt
az „experimentumok” által igazolt tanulságot ajánljuk Salamon
úr, a történelmi theoriák nagymestere becses figyelmébe, hogy
mint az ócska vászon, a rossz portéka, mosásba kerülve úgy-
szólván magától szétmállik: úgy a politikában is erőszakolt,
törik-szakad végrehajtott cselszövények, fondor tervek önmagukól
lassankint megsemmisülnek, vagy az eredeti célzatoktól elütő
kudarcra vezetnek.
Lengyelország felosztásában immár megbosszulta magát a
nemezis. Mind a három osztozkodó birodalomra nézve állandó
forradalmi teleppé vált a bekebelezett, az elrabolt rész, s kér-
dés, vájjon nem lesz-e még rajok nézve végzetessé a század-
éve elkövetett bűn.
Törökország felosztása sok tekintetben hasonló tüneteket
mutat, melyeket kár volt Salamon úrnak elfelejteni.
II.
Azon őszinte tisztelet mellett, mellyel Salamon úr írói érde-
mei iránt viseltetem, senki se csodálkozzék, ha fájdalmasan érin-
tett, szavát azok chorusában hallanom, kik parancsszóra azt is
készek dicsőíteni, mit maguk az intézők is szégyenkezve mind-
addig desavouáltak, míg a befejezett tény előtt találván magu-
kat, azzal nem állhattak elő, hogy a szükség nyomása alatt
máskép nem cselekedhettek.
E chorus szavát hallva, eszébe juthatna Andrássynak, amit
Byron a nagy Canningnek írt, mikor 1822-ben külügyminiszter
lett: „Az ebek összegyülekeznek a vadász szavára s követik
őt, de tévednél, ha a szeretet jelét látnád csaholásukban: uga-
tásuk csak a vadhús panegyrise, nem a vadászé.”
Hogy Salamon úr hangja azon kardalnokok zsivajába ve-
gyül: ez, azt hiszem, méltán elszomoríthatott különösen engem,