Élő tanítások.

393
a bástyákon, bátorítva, lelkesítve a vitézeket. „Senki sem enge-
met – írja Zrínyi Ilona –, sem két gyermekemet megijedt álla-
pottal bizony nem láta; valamint eleim, úgy voltunk készek
fejünk fennállatáig a várat megtartani, életünk letételével.”
A császáriak 1687-ben másodszor és harmadszor is hozzáláttak
a vár vívásához, melyet Zrínyi Ilona, miután férjétől értesült,
hogy segítséget sem ő, sem a török nem adhat, 1688 jan. 17.-én
a személyesen a vár alá szállott Caraffa Antal grófnak, az
eperjesi bakónak kénytelen volt feladni. A kapituláció szerint
a Rákóczi-árváknak összes javai visszaadatnak, ők maguk azon-
ban, atyjuk végrendelete értelmében őfelsége gyámsága alá
adatnak, azon hozzáadással, hogy a fejedelemasszony velük
együtt rangjához illő kísérettel Bécsben fog lakni, honnét csak
a felség engedélyével távozhatik. Abban is megegyeztek, hogy
a Rákóczi-árvák többé nem anyjuk vezetése alatt állanak, ha-
nem „annak gondviselése alatt, kit őfelsége melléjük fog ren-
delni”. Ami azt jelenti, hogy az udvar a Macchiavelli Principe-
jében kifejtett elvek szerint a helyi dinasztiák elleni küzdelmé-
ben már eddig is többeknél alkalmazott politikáját kívánta a
Rákócziakkal szemben is gyakorolni. A maga idegen és abszo-
lutisztikus légkörébe akarta vonni a még gyermek Rákóczit,
hogy elszigetelvén nemzetétől, érdekeinek megfelelő német fő-
úrrá tegye. Kollonics Lipót bíbornok, a magyaroknak és szepa-
ratisztikus törekvéseiknek esküdt ellensége, vállalkozott a fel-
adat végbevitelére. Kollonics az 1688 márc. 27.-én Bécsbe ér-
kezett Rákóczi-családból Rákóczi nénjét, a 16 éves Júliát sze-
mélyesen vitte magával az Orsolyák klastromába, s mivel ez,
anyjától már úgyis elszakítva, öccsétől nem akart megválni:
lábaival rugdosta be a kapun, Rákóczit pedig jószágigazgatója
lakására vitte. Négy nap múlva végbúcsút kellett vennie az ifjú
Rákóczinak édesanyjától, akit soha többé nem látott; mert
ugyanakkor a bíbornok rendeletére a csehországi Neuhausba
indították útnak, hogy a jezsuiták ottani kollégiumában nevel-
tessék, ha lehet jezsuitává, éppúgy mint nénjét Júliát, ha lehet,
apácává. Rákóczit Neuhausban a kollégium anyakönyve szerint
1688 ápr. 8.-án vették föl a szintaxisták közé, mégpedig nem
mint fejedelmi sarjadékot, hanem felsőbb utasításhoz képest,
mint „grófot (comes)”. Miután a zárdából Badinyit is elküldöt-