Élő tanítások.

497
2. Lakodalmak a XVII. században.
- Kiadatlan értekezés. -
A XVII. századig, egymástól élesen elkülönzött három
időszakot látok a magyar nők történetében.
Az első, melyről nyelvünk a tanúbizonyság, az a kor,
midőn még leányvásáron 1 kél el az eladó leány; megveszi a
vevő-legény, vagyis vőlegény, a vevő-fél, vagyis vőfély közve-
títésével. Meghagyatott-nak nevezik az el nem vett, a férjhez
nem ment leányt.
Ε pogány állapotokat váltja fel a középkor, melynek kez-
detén a nő helyzete még világszerte igen alacsony. Mert a kor
eszménye a szent, az pedig coelebs (nőtlen); szentségének
éppen az az alapja, hogy minden testiséget – bibliai szóval
élvén – megöldököl magában. A szent atyák felhasználták
ékesszólásuk minden eszközét annak kimutatására, mennyire
elvetemültek azok, kiknek ingere oly ritkává teszi a nőtlenséget.
Aranyszájú Szent János csak saját korának visszhangja, midőn
azt állítja, hogy „a nő szükséges rossz, természetes kísértés,
óhajtott szerencsétlenség, házi veszedelem és gyilkos igéző”.
A keresztes háborúk idején, Szűz Mária tisztelete nagy
fordulatot idéz elő a nők helyzetében. Az anyaság és az anya
szeretete gyermeke iránt a Boldogasszony és Jézus Krisztus
személyében eszményíttetett. Új jellemtypus támadt; a csodá-
latnak egy ideális női alakja lőn felállítva, kinek révén a nő
először emelkedett az őt megillető helyre. Többé nem rab-
szolgája vagy játékeszköze a férfinak, s nem marad tovább
pusztán csak az érzékiség fogalomkörében. Új sphaerába lép;
a világ meglátja, s hódolattal veszi körül a női méltóságnak
erkölcsi vonzerejét és szépségét, mely viszont, erős hatással
van az erkölcsök szelídítésére s az ízlés finomítására.
Ez az eszmény a renaissance és a reformatio által erősen
módosítva jelenik meg a XVII. században.
A renaissance hatását nálunk csak a legfelsőbb körökben
látjuk. A mívelt olasz világ szemében a férfias szellemű amazon
a mintaszerű nő; ilyen tulajdonaiért csodálják Girolamo Riario
özvegyét, ki hadsereget tart és vezet, s diplomatizál úgy, hogy
1 A karancsalji palócoknál „leányvevés” (másképp „kendőlakás ) a
neve. Földrajzi Közlemények. XIX. 241.