Élő tanítások.

229
4. Pestmegye és tájéka viránya.
Írta: Gönczy Pál. Budapest. 1879. Második javított kiadás. A m. k. egyetemi
nyomda sajátja. 8-r. 356 1.
Szalmacsépelés volna a természettudományok gyakorlati
hasznáról értekeznünk; amint a tárgyismeret hiányai takarójának
tartjuk azt az eljárást is, midőn e munkának eddigelé egyetlen
kritikusa a Néptanítók Lapja 1879. 9. sz.-ban a dolog lényegét
nem is érintve, egyre csak azon nyargal, hogy „mi jelentősége
van a szabad természet virágainak a kiránduló közönség leg-
nagyobb részére nézve?” Magunk sem vagyunk szakemberek
e téren, de ismerjük a tárgyat legalább annyira, hogy józanul,
tudákosság nélkül hozzászólhatunk.
Tizennégy évvel ezelőtt, a budapesti ref. gymnasium IV.
osztályában legkedvesebb tantárgyunk a növénytan volt. Taná-
runk módszere tette azzá. Minő volt e tanmódszer, rövid rajz-
ban érdemesnek tartom szem elé állítani.
A növénytan tanára, Gönczy Pál, mindig egy csomó
növénnyel jelent meg közöttünk, s azokon az eredeti példá-
nyokon magyarázta előttünk e „scientia amabilis” alapelemeit.
Mikor egy kissé előhaladtunk, csapatokra osztotta az egész
classist; a jobb tanulók csapatvezérekké lettek, kik a melléjök
adott hat gyerekkel botanizálva járták be a határt Solymártól a
csömöri dűlőkig. Az volt a legény a gáton, aki a legszebb
példányokkal számolhatott be a mesternek; nem is kíméltük
lábainkat s egy-egy gyönyörű szép kesely kosborért a buda-
keszi erdőkbe is elzarándokoltunk. Odahaza aztán összeültünk
determinálni (ami nem ment minden szóváltás nélkül), az ered-
ményt leírtuk s a növényekkel együtt adtuk át tanárunknak.
Mienk, csapatvezéreké volt a dicsőség, mi adtuk át a növé-
nyeket, de a mi üstökünk izzadt aztán, mikor megkezdődött az
en miniature colloquium, s a meghatározásról számot kellett
adni. A hibák kijavíttattak, a magunk által gyűjtött s meg-
határozni próbált növények helyes ismeretére vezettettünk.
Ε szemléltető, önmunkásságra serkentő módszer tette ered-
ményessé a tanítást. Nem csupán egyes növényeket, hanem a
tudomány egész rendszerét megismertük, s itt szerzett alap-
ismereteink nyomán képesíttettünk bármely edényes növény