Élő tanítások.

301
Most is a szenvedély hajtja ide a tömeget, csakhogy annak
a szenvedélynek nem fenkölt eszme, hanem alantas nyereség-
vágy a mozgatója. Kezdődik a tombola, a nagy lutri, melynek
eredményére napok óta elfogult lélekkel várakozik ezer meg
ezer ember. A lutri, ó az a lutri, nemzeti szenvedélye az olasznak.
Természete csakúgy megkívánja ezt az izgalmat, mint ínye a
maccaronit. Castelar, akkoriban, midőn még az „egyházi állam”
fönnállott, festői színezéssel írta le a római nagy lutrit. Idealiz-
must keresve ment az örök városba, s talált helyette mozgal-
mas sorsjátékot, bíbornoki segédlettel.
A florenci sorshúzásnál nem szerepel oly sok dísz, ágyú-
dörgés sem hallatszik. De itt is jelen van, itt is lüktet minden
élő lényben ugyanaz a felcsigázott szenvedély, ugyanaz a babo-
nás reménykedés, melyről Castelar emlékezik.
Orcagna pompás műve a Loggia dei Lanzi és a Palazzo
vecchio között, magas emelvényen trónol a sorsoló-bizottság.
Jobbkéz felől négyszögű, kilencemeletes roppant tábla mered
égfele, melynek 90 rekeszébe ugyanannyi szám illeszthető;
baloldalon az árvaházi banda játszik.
Hatot üt az ó palota toronyórája. A bizottság elnöke elő-
szedi a numerusokat, melyek egy pár ember kezén megfor-
dulva, utoljára, széken álló ötéves gyerek kezébe kerülnek, ki
a tömeg felé tartva a papírlapot, egy szolgának adja át, az
ismét megmutatja s kikiáltja a számot, összehajtja s egy dróttal
körülfont hengerbe dobja. 30-30 szám elhelyezése után szünet,
mely alatt a banda indulót játszik; aztán újra kezdődik a szá-
mok felmutatása. 49-et harsány hurrá üdvözli.
Végre mind a 90 szám benne van a hengerben, melyet
egy hivatalnok néhányszor megforgatván, kezdetét veszi a sors-
húzás. Minden arcra kiül a kíváncsiság és a nyereség vágya.
Mindenki előszedi 15 számmal ékeskedő céduláját, s másik
kezébe gyufaszálat vagy plajbászt vesz, mely a kihúzott számok
keresztülszúrására vagy jelzésére szolgál.
A gyerek belenyúl a hengerbe, kivesz egy számot, vállán
keresztül átadja egy hivatalnoknak, ki a tömegnek felmutatja
a papírost. Azalatt egy szolga a fatáblára illeszti, egy másik
meg nagy táblára festve, méltóságos léptekkel magasan tartva
hordja körül az emelvényen a szerencsés numerust.