Élő tanítások.

382
ket, bombaforgácsot, föliratos tégladarabokat hoztam is magam-
mal, s aztán elhagyva e meredek hegyet, az ehhez és a hely-
séghez keletre eső, már alacsonyabb hegyre mentem föl, melyen
tömérdek gyepű bodza között kőlábas, nyolcszögű szerb templom
áll. A két hegy közti horpályon át visz az út Új-Szlankamenbe
s a ritiumi régi római castrum némi maradványaihoz. A hegy
lábában O-Szlankamen látszik; a szigetkén és a mocsarakon
túl a tételi fensík s a tételi torony.
Háry Gyula eredeti rajza, mely a trónörökös könyvében
jelent meg, mutatja, hogy mily kevéssé ismerjük saját hazán-
kat. Pedig ezt az oly véghetetlen fontos és nevezetes pontot,
mint a Tisza torkolata, nem lehet eléggé ismernünk.
5. Biharmegyei népviseletek.
Vasárnapi Újság, 1889. 2. sz.
Nincs oly vidék ebben az országban, hol a nemzeti ön-
tudat erősebben élne a nép lelkében, mint a bihari rónán.
A bihari magyar ember jóformán csak önmagát s a maga vidéke-
bélit tartja „tiszta magyar”-nak, míg a többi népfajokat lenéző-
leg „sült oláh”, „csupa tót”, „merő német” és „vad rác” kité-
telekkel illeti. Ez utóbbi a II. Rákóczi Ferenc szabadságharca
korában e tájon garázdálkodott rác csapatok („crudelissima
Rascianorum gens”) kegyetlenségének a nép nyelvébe is átment
örök emléke. Általában mindez az elnevezés a múltban gyö-
kerezik, midőn a műveletlen ember szemében egyedül férfi-
munkaszámba menő hadimunkát azon a tájon egyedül a magyar
hajdú végezte, mialatt a többi népség „kályha vállán sütötte
a makkot”.
A történelem nemzetalkotó s nemzetfenntartó ereje nyil-
vánul hát abban, hogy a bihari ember a magyarnál is magya-
rabbnak tartja magát. Múltjában élvén, szájról-szájra szállítja
a hajdúk dicsőségét, Toldi Miklós, Bocskai, Zólyomi, Rákóczi
emlékezetét. Ily úton-módon támadó erős történelmi érzéke
kifejti benne a tiszteletet minden iránt, ami hagyományos, tehát