Élő tanítások.

350
református fatemplomot, annak a tornyára keresztet tétetett,
máskép nem hitték volna el, hogy az is keresztyén egyház.
S ha ismerjük e tényt, akkor más szemmel fogjuk nézni azt a
másik factumot, hogy Czelder, mint református missionarius,
Romániában vörös övet, reverendát, kollárét és keresztet hor-
dott, a templomban megtűrte a feszületet s gyertyákat gyújta-
tott. Márk Mózes is, mikor az oláhok a szent-Ádámról nevezett
kaluger kolostorból nagy ünnepséggel vitték körútra a csodatévő
képet, hogy az Istentől esőt kérjenek: mindenkor meghúzta a
református egyház harangjait, s maga is részt vett a processióban.
Nem mondhatnók, hogy a csángók jószívvel néznék szán-
dékos eloláhosíttatásukat. Egy szegény forrófalvi szolgalegény,
emez egyszerű versezetével mintegy kifejezője lett egész faja
keserveinek:
Czángó magyar, czángó magyar,
Mivé lettél czángó magyar!?
Agrúl szakadt magyar vagy te.
Elvettetve, eltemetve.
Idegén nyelv hóbortya nyom,
Olosz papockák nyakadon,
Nem tudsz énekelni, gyónni,
Anyád nyelvén imátkozni.
Hallyuk, még áll Magyarország,
Ó Iszténünk té isz mégáldd,
Hogy rejtünk könyörűllyenek,
Sz’ elveszni né engédgyenek.
Tömegesebb székely település Moldovában háromízben
történt. A legnépesebb emigratio I. Ulászló korára esik, midőn
Báthory vajda erőszakoskodásai kivándorlásra indítottak tömér-
dek székely családot; aztán 1764-ben a székely határőrség
megalakítása miatt; végre 1817-ben az országos nagy inség
következtében. A székely kivándorlás azonban egyre tart.
Ezt az áramlatot, mert gazdasági okai vannak, végleg meg-
akadályozni nem lehet: így a csángóknak nemzetünk részére
való megmentése hova-tovább megközelíti a lehetetlenséget...
A teljes cikket lásd: Földrajzi Közlemények, 1888.