Élő tanítások.

456
4. Α nemzetiségek és a szabadság.
Justh Gyula elnök: Következik a napirend szerint a fel-
irati javaslat tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó.
Ballagi Aladár előadó: Tisztelt képviselőház! Bármeny-
nyire óhajtanám is e tárgyalás befejezését, mindamellett élni
akarok az előadói zárszó jogával, mégpedig azért, mert a
kisebbség javaslatának beterjesztői, Polit Mihály és társai,
úgy magában felirati javaslatukban, valamint itt a parlament-
ben oly állításokat bocsátottak világgá, amelyeket nem hagy-
hatok szónélkül. (Halljuk! Halljuk!)
Kijelentéseket tettek a magyar nemzeti állam ellen, ame-
lyet a jogállammal megegyeztethetőnek nem tartanak; kije-
lentéseket tettek a demokráciáról és szocializmusról, amelyek
egyáltalában tarthatatlanok. Mindezen nyilatkozataikban, me-
lyek különösen az államra vonatkoznak, mindannyian a törté-
nelmi jogra és a természeti jogra hivatkoztak. Én, amidőn az ő
állaspontjuk ellen felszólalok, méltányosabban nem járhatok
el, mintha ugyanazon álláspontra helyezkedem, amelyből ők
kiindultak. (Helyeslés.)
Nézzük tehát a történelmi jog álláspontját. Egyik szónokuk
azt mondotta – és ezt vádként hangoztatta -, hogy a magyar-
ság karddal hódította meg e hazát. Ez tökéletesen igaz. Azt
hiszem, hogy hatalmat a legtöbb esetben csakugyan karddal
szoktak szerezni. De elfelejti hozzátenni a kisebbség szónoka,
hogy ezt a hazát a kultúrával tartottuk meg, amelynek a ma-
gyarság zászlóvivője volt, mind elejétől fogva, amint ezen földre
tette a lábát! (Helyeslés.)
Ekével hódította meg először, azután, az Árpádházi kirá-
lyok alatt, bányászat, ipar és kereskedelem megteremtésével.
Hogy többre nem mentünk, annak, azt hiszem, részben a török
hódítás az oka, majd azon államszövetség, amely tömérdek
akadályt produkált ezen a téren.
Eszmei tekintetben a magyar faj csodás alkalmazkodásra
képes. Azon perctől fogva, amint idejött, mindenkor az álta-
lános, emberi érdekeket képviselte és általános emberi nagy
érdekeket vitt előre.
Amidőn eljött az idő teljessége, fölvette a keresztyénséget