Élő tanítások.

547
A sólymot erdőtől távol eső oly helyen kell idomítani,
mely észak, kelet és nyugat felé nyitva áll, déli oldala azonban
egészen el van zárva. A pucéron fogott sólyomfiókát finom,
friss nyershúson vagy félkeményre főtt tojásos rántottán tartják.
Mire megtollasodik, szabadon röpködhet, mert soha messze
nem távozik, hanem rendesen visszatér senkitől nem hábor-
gatott fészkébe. Innét aztán sötétben veszik ki avégett, hogy
előkészítsék a vadászatra. Karmait levágják, hogy kényelme-
sebben lehessen öklön hordozni és hogy ha a vadászaton
másik sólyommal tűzne össze a martalékon, kárt ne tegyen
benne. Lábaira bőrbilincset vagy cipőt húznak, melynek kari-
kájába másfél láb hosszú póráz (longe) van fűzve; ezt a három-
szögű, alul tekealakú deszkaülőke (középlat: sedile) karikájához
kötik. Egyik lábára éleshangú csengetyűcskét tesznek, hogy ha
a madár elvész szem elől, a csengetyűszó adhasson hírt hol-
létéről. A rabságba jutott anyányi madár iskolázása éheztetéssel
kezdődik. Az arabok báránykával zárják egy ketrecbe, s mikor
a sólyom már nem birja az éhséget, legelőször is a bárány
szemeit vágja ki s aztán kezdi ki a húsát. Mivel a sivatagban
antilop, gazella, farkas s más nagyobb vad űzésére is alkal-
mazzák a sólymot, ily alkalommal épp azzal válik lehetővé a
nagy vad megfogása, mert a madár legelőbb a szemeit üti ki
üldözöttjének. A sólyom idomításához keleten nyers juhúst, nyu-
gaton, hol főképp madarászatra használják, rendszerint vad-
galamb és más erdei madár húsát használják. Mikor a madár
eléggé megszokta fogságát, az idomító lószőrrel bélelt karvédes
szarvasbőrkeztyűt húz, melyre a jól kiéheztetett madárnak csalét-
kül egy darab nyers húst tesz. A sólyom az éhségtől ösztönözve,
nagy berzenkedés közt végtére is legyőzi irtózatát s a keztyűre
száll. Ezt többször is meg kell tennie, míg végre a karmai közül
mindig kiszedett vadhúsból egy-egy falatot (becquade) kap.
így lesz lassankint kezessé s így szokja meg annyira mesterét,
hogy sisakot (chaperon, capuchon) enged húzni fejére. A
gyakorlat folytatása már a szabadban megy. A sólymot, egy
méter széles, másfél méter hosszú farámán, felsisakozva viszik
ki a mezőre. Mikor aztán fölverik a gémet, kócsagot vagy vad-
kacsát, hirtelen lekapják a sisakot a sólyom fejéről, ez körülnéz,
csavarszerűen felveti magát a magasba (toupier), túlszárnyalni