Élő tanítások.

407
nyolták benne oly országban, hol a rangvita napirenden volt;
ily módon ő százszorta több tiszteletben s kitüntetésben része-
sült.” Egyéniségének képét szintén Saint-Simon, a világ legna-
gyobb memoire-írója festette meg, ím e rajzában: „Rákóczi –
úgymond – magas termetű, de nem túlságosan. Testes, de
nem elhízott, izmos és arányos növésű. Tekintete igen nemes,
majdnem parancsoló, de a legkisebb durvaság nélkül. Arca
kellemes, de valóságos tatár idomú. Okos, szerény, óvatos, s ha
nem is szikrázó szellemű, de olyan, aki mindent jól és értel-
mesen cselekszik. Igen udvarias, de az egyének különbsége
szerint, válogatással. Modora mindenkivel igen könnyed, s ami
ritkaság, egyszersmind méltóságos, anélkül, hogy a legcseké-
lyebb hiúság, keresettség volna benne. Nem sokat beszél, de
a társalgásban résztvesz s igen jól adja elő amit látott, tapasz-
talt, anélkül, hogy valaha magáról beszélne. Igen becsületes,
igazságos, őszinte, egyszerű, rendkívül bátor s igen kegyes,
istenfélő, anélkül, hogy ezt akár mutogatná, akár rejtegetné.
Titkon sokat ad a szegényeknek és sok időt tölt imádságban.”
A kornak vallásos rajongásra hajló iránya Rákócziban együtt-
érző lélekre talált. Vallásos hajlamai veleszülettek. Hacsak
tehette, mindennap misét hallgatott. S bár türelemmel viseltetett
a más vallásúak iránt, metafizikai szemlélődésekbe merülten,
erősen kárhoztatta azokat, „kik csak azt hiszik, mit érzékeikkel
megfoghatnak”. Hányattatásai, keserű csalódásai után Istenben
keresett és talált megnyugvást. Egyízben a karmelitáknál tett
látogatást, s azok élete oly hatást tett reá, hogy elhatározta a
világtól való visszavonulását. Remeteségbe vágyott, s ilyenül
szemelte ki a grosboisi kamalduliak zárdáját, melynek közelé-
ben lakva, Istenben való „újjászületésén” fáradozott kegyes
gyakorlatok által. Tízórakor feküdt le, s már éjfélutáni 1 órakor
fölkelt a Boldogasszony officiumára.
Az udvarral ugyan ezentúl is összeköttetésben maradt, de
lemondott a kártyáról, éjszakázásról, a világi mulatságokról.
XIV. Lajos 1715 szept. 1-én történt halála után már egyedül
benső barátja, Tessé tábornagy körében érezte magát jól.
Már-már élőhalottnak tekintették, ki egyáltalán nem törődik
többé semmivel, amiért élt-halt annakelőtte. Eszményisége azon-
ban megőrizte ily közöny, vagy pesszimizmustól Midőn 1715-ben