Élő tanítások.

64
alakulatokat hoztak létre, melyek az előretörő iszlámnak maguk
erejéből nem állhattak ellent. Védelmükre s az egész Christiana
respublica oltalmára, miután a tömegek nem mozgósíthatók
többé a Szentföld felé, hovatovább szükség van afféle szerve-
zett haderőre, mely az egész keresztyénségből alakítva, a kor-
áramlatoktól függetlenül teljesítse, amily súlyos, épp oly ma-
gasztos feladatát. Ε célra használja fel a pápaság egyes világi
lovagoknak a zarándokok védelmére s betegségük esetén ápo-
lásukra irányzott törekvéseit. Az ily munkára vállalkozott lova-
gokat lassankint rendi szervezetbe egyesítette, s ezzel létrehozta
az első állandó haderőt, mely mindenkor rendelkezésére állott.
A pápaság, az egyetemesség titkának teljes birtokában,
tisztán látta, hogy az egyetemes keresztyén célok biztosítására
felállított militiában nem hogy eltüntetni, hanem éppen ellen-
kezőleg, ki kell emelni az alapításuknál jelentkező faji voná-
sokat, így lett a templomos-rend túlnyomóan francia, az ispo-
tályos vagy johannita túlnyomóan olasz és a marianus vagy
német lovagrend az, amit már neve is kifejez.
A templomosok (milites ν. fratres Templi, pauperes com-
militones Christi templique Salomoniaci, templarii) rendjének
alapítási éve körül sok vita folyt, melynek az az eredménye,
hogy nem 1118-ban, hanem 1119-ben alapíttatott. Ez a kor-
különbség mindenkép nagyon jelentéktelen. Fontosabb az, hogy
a rend katonai tekintetben mintául szolgált a másik két nagy
lovagrendnek, és hogy rövid időn Dánia és Norvégia kivételé-
vel, az egész keresztyén világban gyökeret tudott verni. Nálunk
főhelyük a vránai parancsnokság (praeceptoratus Templariorum),
Zaravecchia és Scardona közt, a Lago di Vrana partján. Er-
délyben sohasem volt házuk.
A szervezetbe egyesült keresztes vitézeknek régi magyar
összefoglaló neve, helyneveink tanúsága szerint: keresztesek
(cruciferi) vagy másként, igen valószínűen, kereszturak (Kreuz-
herren). Méltán, mert egész existentiájuk a kereszt körül forgott.
Életcéljuk a szent keresztnek, mint ez esetben nem a feltáma-
dás, hanem az egyetemes keresztyénrendszer jelvényének
védelme, még pedig ott, ahol a Názáreti számára felállították
a keresztet. Külső megjelenésükben, rendi ruhájukon is meg-
őrizték a keresztet. Köztük a templáriusok, fehér köpenyükön