Élő tanítások.

255
nosságban szólván a földrengések okairól, áttérnek a tárgyul
fölvett területre, melyet Zirctől Csákvárig, Kis-Bértől Székes-
Fehérvárig helyrajzilag igen érdekesen írnak le. Ügyesen egészíti
ki e leírást a hozzácsatolt térkép Karácstól, amely csinos, de
szokásszerint hibás.
Mindez azonban csak előkészület volt nagy munkájához.
A hazai tudományos világot 1819-ben három kötetes természet-
tanával lepte meg, melyet 1823-24-ben ugyanennek második
bővített kiadása követett. Első kötetében a testek általános tu-
lajdonságairól, a másodikban a különösekről, a harmadikban a
világegyetemről, a földgömb és a földről, mint annak részeiről
értekezik. Mint mívelési eszközt tekintve e művet, azáltal tűnik
ki, hogy eltér a kor bevett szokásától. Tisztafejűségre s e mel-
lett nagy szerénységre mutat ebben figyelmeztetése: „si quis ...
ea, quae présentes institutiones continent, rite combiberit, is in
atrium scientiae naturalis se introductum existimet” – de csakis
csarnokába, mert a tudományok birodalmában hosszasan kell
búvárkodni, míg tájékozódhatunk. Kor- és kartársai meggyőző-
leg hirdették, hogy aki kézikönyvüket bemagolja, az tudja is
már azt a tárgyat s e hitegetéssel a továbbképzés iránti haj-
lamot is kiölték növendékeikből. Másképp tett Tomcsányi. Em-
lített élőbeszédében is arra inti tanítványait, hogy aki többet akar
tudni, az évek hosszú során át kutassa a tárgy irodalmát s ha
még segítségre hívja a tapasztalatot, csak akkor pillanthat be a
természet titkaiba.
Egyetemi tanár pályája fényes volt; nem ugyan anyagi ja-
vakban, mert tandíj nem lévén, merőben csak 1200 bankó fo-
rintnyi fixumára volt utalva, melyhez időnként 15 százaléknyi
drágasági pótlék járult, 1 hanem annál fényesebb volt megtisztelő
elismerésekben. Érdemeiért még 1804. novemberében bölcsészet-
kari dékánná választatott az 1804/5-iki tanévre, mely azon idő-
ben a katonai év első napján, november 1-én kezdődött. 1823-
24-ben pedig a pesti egyetem rektor magnifikusává emelte társai
bizalma s ezzel, mint tudós, a lehető legnagyobb kitüntetésben
részesült.
Előadásai ekkor állottak legnagyobb hírben. Még 1810-ben
1 Schwartner: Statistik des Königreichs Ungarn. III. 379.
2 Magyar Kurir, 1805. 1. sz.