Élő tanítások.

271
Ebéd fölött Vámbéry, – egykor atyám tanítványa – felköszön-
tötte atyámat, mint Bálinthnak és Goldzihernek szellemi nagy-
atyját. Atyám válaszolt, a fiatalokhoz szólva, kiknek az idő
kedvező változása megengedi, hogy egészen a maguk válasz-
totta szaktudománynak éljenek. Az öregek ezt nem tehették s
azért Toldy orvos volt, Fogarassy bíró, ő maga százfélét tanított,
hogy megélhessen. Szegény Goldziher a lakoma alatt alig jutott
szóhoz, s amint kinyitotta száját, szólván Damaskusról, Toldy
menten a szavába vágott, hogy az magyarul Dömöczk, ami
annyival inkább használandó, mert a város arab nevét, Dö-
möszköt híven adja vissza. Goldziher igazat adott neki, s
mindjárt megtoldotta a fejtegetést azzal, hogy Damascus latinos
végzettel a héber Damesekből alakult.
Goldziher már ekkor 24 éves s közel 3 éve egyetemi
magántanár. Tárgya természeténél fogva élethivatását másutt
mint az egyetemen nem is kereshette. Ennek útját azonban,
szinte leküzdhetetlenül eltorlaszolva találta. Valamennyi életírója
azt állítja, hogy Eötvös József megígérte neki az egyetemi
kathedrát, Trefort 16 esztendeig nem eresztette oda, s csak
Eötvös Loránd ültette rég megérdemelt helyére.
Ez így, ahogy előadják, aligha felel meg a tényállásnak,
s mindenesetre magyarázatra szorul. Goldziher viszontagságait
nem szabad közönséges, mindennapi mértékkel mérni. Út-
törője lévén az emancipáció által a ghettóból éppen akkor
kiszabadult zsidóságnak: sorsa, tudományos intézeteinkben
való alkalmazása, nem egyes miniszterek jó vagy rossz indula-
tától, hanem a korviszonyok kedvező vagy kedvezőtlen áram-
latától függött.
Eötvös nem neveztette ki, mert annak 1871 február 2-án
bekövetkezett halálakor alig múlt 20 esztendős. Olyan korú
tanár még nem volt az egyetemen. Még Pauler másféléves
minisztersége alatt se kerülhetett sorra. Annál inkább Trefort
alatt. 1872 szeptemberétől 1888 augusztus 27-ig elég ideje volt
hozzá, s bizonyára pontosan volt értesülve Goldziher kiválósága
felől. Csakhogy ő tájékozva volt ám arról is, mi a lehető és
mi nem. Tudta, hogy miniszteri tárcáját, melyhez elszántan
ragaszkodott, csak úgy tarthatja meg, ha az egyházi érdekeket
érintő ügyekben feltétlenül megmarad a quieta non movere