Élő tanítások.

545
János-köröm. Bocskay kincsei közt egyéb amulettek társaságá-
ban ott szerepel: „Egi veres Jaspis keü ezüstben foglalva,
hiúz es oroszlán keormeok egi egi farkas fogak.” 1655-ben egy
névtelen hagyatékában olvasható: „Ad: három iskatulát, kettei
üres, egyikben ... egy hiúzköröm.”
Mindez csak arra vall, hogy a hiúz körmét nemcsak kül-
földön, hanem nálunk is amulettnek tartották; de mindez csak
sejtetni engedi, hogy a hiúz körme azonos lenne a János-köröm-
mel. Van azonban, éppen a János-köröm felőli hiedelmek időtar-
tamának (1600-1656) kellő közepéről (1627) egy hazai elsőrendű
kútforrásunk, mely ebbeli sejtelmünket határozott tudássá fokozza.
1627-ben, az akkor húszéves Kemény Jánost, Erdély ké-
sőbbi fejedelmét – mint maga írja -, Bethlen Gábor fejedelem
„mint nemcsak jó uram, hanem atyám, követségen ablegála az
akkori krakai vajdához Stanislaus Lubemierszki (t. i. Lubomirsky)
fejedelmi emberhez, ki ugyan princeps imperii is vala.” Majd így
folytatja sorait: „Eljüvén sok szép matériákkalajándékoza; többi
között maga ládájából előttem vévén ki, egy jahuz körmöt ada,
commendálván, hogy maga puskása lőtte legyen annak vadját”...
Kemény János idézett helye nemcsak azért tanulságos,
mert a világirodalomban másutt sehol nem található azon hie-
delemnek ad kifejezést, hogy a hiúz körmének „csak” bizonyos
esetben van igazándi gyógyereje (az „orvosságos efficaciá”-jára
1. az eredeti helyet); hanem még inkább azért, mert jahuznak
nevezve a hiúzt, kulcsot ad kezünkbe annak a rejtélynek meg-
fejtésére, honnan vette magát a jausz, janusz, János elnevezés?
A hiúz ugyanis, régi szótárirodalmunkban rendesen hiúz
vagy heuz; a XVI. század végén egy helyt: „Lynx, panthera
Heioz, fenies ßemo vad”, Kecskeméti ötvöskönyvében pedig, a
XVII. század derekán „hijucz”. Jahuznak sehol semmi nyoma.
„Hiúz” szóból elképzelhetetlen, hogy Jansz, Janusz, János
szó képződött volna. Míg ellenben Kemény János idézett soraiból
tudva azt, hogy a hiúzt egykor Jahuznak is nevezték: minden
említett elnevezés, s azok alakulása, világosan megfejthető.
A kérdés végeldöntésénél először is palaeographiai okokat
kell felhoznom. Azon oklevelek, melyekben János-körmökről
van szó, az erdélyi múzeum, a köpcsényi gr. Batthiány, a br.
Palocsay-féle lőcsei, s a gr. Berényiek bodoki levéltárában lévén,