Élő tanítások.

598
körébe vontuk, amit a jóhiszemű remény mintegy tündér-álomban
szemlél, vagy legalább látni vél. (5. és 6. I.)
3. Wallenstein horvát karabélyosai. 1623-1626.
- Budapest, 1882. Franklin-társulat. 311. 1. -
Wallenstein nem az érzelmek embere, hanem hidegen
számító fő. Azon olaszos világnézletben nőtt fel, melynek sze-
mében a remekül dolgozó gyilkos, cselszövő vagy áruló igazi
hódoló tisztelet tárgya.
Oly egyénnél, kinek tetteit számítás vezérli, méltán keres-
sük okát, miért alkalmazta a horvátokat s mért váltak kedven-
ceivé? Meg kellett fejtenünk, minő volt e csapatok taktikája,
fölszerelése, tábori élete? Tisztába kellet hoznom kegyetlenke-
déseik sohasem bizgatott kérdését. Megállapítanom, mennyi ró-
ható föl saját húsok és verőknek s mennyit kell áttennünk koruk
számlájára?
A harmincéves háború története merő zűrzavar s valóban
felhőoszlató munkát kellett végeznem, hogy meghatározhassam
a horvátok nemzetiségét oly korban, midőn a nemzetiségi eszme
különben is még csak csírájában serkedzett. (4-5. l.)
*
Csapattestek történelme rendszerint a lehető legszárazabb,
legunalmasabb. Az én munkám is ki volt téve ennek a vesze-
delemnek. Nemcsak azért, mert tárgya a magyar-horvát katona-
ság első berukkolásának története a legelső állandó császári
hadseregbe: hanem főképp azért, mert stratégiai fölvon ulásuk
leírásánál föltett célom volt megjelölni minden falut s ha lehe-
tett volna minden tanyát, hova beszállottak. Mert menetrendjök
pontos kijelölésével egyszersmind kipécézzük a birodalom s
hazánk közti főországútak vonalát.
Egész munkám merőben levéltári anyagon épült föl. Dísz-
telen állvány, melyet elsőrendű hitelességű művelődéstörténelmi
adatokkal igyekeztem szemrevalóbbá tenni, ismét érvényesítni
törekedvén azt a nézetemet, a Boileau művészetét „à faire dif-
ficilement des vers faciles”; izzadjon az író, hogy olvasóját föl-
mentse a verejtékes munka terhe alól. (5-6. I.)
Német fordítása: Wallenstein's kroatische Arkebusiere. Bpest, 1884.