Élő tanítások.

552
is haszon kedvéért űznek a lakosok. Az Árpádok alatti okirati
történetükre nézve elöljáróban megjegyzem, hogy latin nevük
(falconarii) felváltva használtatik a középlatinban járatos kaszás-
sal („falconarii regis, id est foenum eius falcantes et silvarum
custodes”) s így nem lehet minden falconariust, ha egyéb ismer-
tető jegye nincs, biztosan solymásznak vennünk. Ellenben min-
dig sólymos jelentésű a „draucarius”, mely a sólyomjelentésű
szláv dravecből képzett barbár szó. Magyarul sólymos (aviceptor)
vagy még gyakrabban madarász (auceps) a nevük. Elükön 1263-
ban s 1280-ban a sólymosok ispánja (Comes falconariorum) áll.
Ok is, mint a többi királyi udvarnokok, szakácsok, lovászok,
méhészek stb. az ország különböző részein egész községekben
laktak. Ily telephelyek kezdetben csak sólymosok földjének (terra
falconariorum domini regis v. terra draucoriorum regalium) ne-
veztettek, aztán tulajdonnévvé válva Sólymos, Kerecseny, Kele-
csény, Szokol, Szokolya (szláv, a. m. sólyom), Drautz, Dravec
v. Daróc néven tartották fenn egykori lakosaik emlékét. Tele-
peik gyanánt szerepelnek még 1235-ben Nyárád, ma Kis-Nyárád
Baranyában (aucupes et caniferi), 1247-ben Sárkányföld, 1275-
ben Hallá, Nyitra vármegyében, 1280-ban Torda, 1297-ben Liptó,
1360-ban Kürt és Pat, Komárom vármegyében stb. Az udvar
ezen cselédeinek kötelességében állott a királyi ház számára
sólymokat fogni, azokat ápolni, kitanítani.
Miként mai napság a kirgizek és baskírok az Urai-hegy-
ségben, különösen a Szakmara folyó mentén, ismernek minden
sólyomtanyát, sőt minden fészket a benne öröködő fajjal együtt,
s nem árulják el senkinek, őrzik mint a szemük fényét, éppúgy
lehettek az Árpádok s Anjouk alatt a magyar sólymosok.
Minő kincsnek nézték a sólyomfészkeket, arranézve becses
adatot leltem 1264-ből. Ebben az időben a Csanád-nemzetség,
Bertény biharvármegyei falu fölött emelkedő Sólymoskő vagy
Sólymosfej (Solumosfey) és Felkő (Felku) nevű szirtek között
tartotta sólymait s a váradi konvent bizonyságlevelet állított ki
számukra arról, hogy egyfelől Miklós, Jánosnak fia, másfelől
László és Tamás, Pongrácnak fiai határperükben barátságosan
kiegyeztek, mely szerint a két utóbbinak jut osztályrészül a
föntemlített két szirt összes hasznukkal s – külön kifejezve –
„sólyomfészkeikkel,, (cum nidis falconum) együtt.