magyar mint idegen nyelv hungarológia - Országos Széchényi ...

mondatokat kell németre fordítani. Ez értelemszerűen következik abból, hogy Márton a németanyanyelvűekre tekintettel készítette. /.../A szóban forgó anyag összesen mintegy 90 „adag”-ból áll. Mindegyik alatt kis szószedettalálható (az ismeretlen szavak az előfordulásuk sorrendjében következnek egymás után),szükség esetén pedig rövid megjegyzések, amelyek a fordítás apró finomságaiban igazítjákútba a tanulót. A mondatokat eleinte nem a „szemantikai tengely” tartja össze, hanem agyakorolandó nyelvtani jelenség (rendszerint morfológiai: igealakok, névmások stb.). /.../Az egyes gyakorlatok és feladatok terjedelme nagyjából azonos. Ritkán haladják meg a 8-10sort. Ezen a kereten belül maradva változik a mondatszám: minthogy eleinte igen rövidek amondatok, ezekből természetesen jóval több fér a gyakorlatba, mint - később - ahosszabbakból (vö. „Erős állat az oroszlán? Igen erős.” vs. „Nekem mindenkor nagy kedvemvolt a muzsikára, de soha se volt alkalmatosságom, hogy vagy klavírt vagy hegedűttanulhattam volna.” (B 17, 159.)(f) A tananyagban ezután az egy ívnyi „Toldalék” következik. Ennek szerzőnk a „SzóllásokFormái és Beszélgetések” címet adja. Ezen belül két nyelven - és két hasábba tördelve -találhatók az emberi társaskapcsolatok főbb helyzeteiben tipikusan elhangzó közlések. Szósincs itt holmi papírízű tanbeszélgetésekről. Ellenkezőleg: az idegennyelv-elajátítás maiszakirodalmában (sajnos, „magyarul” is!) „kommunikatív kompetenciának” elkeresztelttudásszint elérését célozzák. Anyanyelvünkre fordítva, ez azt jelenti, hogy a nyelvtanulónakhasznos ismernie azokat a fordulatokat, amelyek bizonyos gondolati és/vagy érzelmi alapmegnyilatkozásokélőszóbeli kísérői. De mondhatjuk még egyszerűbben is: tanulja meg adiák, hogy egy-egy adott helyzetben milyen közlések szoktak elhangzani a tanult idegennyelven.Századunkban az idegennyelv-elsajátítás hosszú évtizedeken át az ún. társalgási témákszámára biztosította a főhelyet (idő és időjárás, lakás, öltözködés, stb.) Csak újabban ügyelnekarra, hogy a tananyagok ne csak ezt a tárgyiasult környezetet állítsák a középpontba. Legalábbugyanilyen hasznos a szubjektív emberi reagálások bemutatása: a megnyilatkozó személygondolat- és érzelemvilágának nyelvi - „verbális” - megformáltsága.Szerzőnk világos csoportosításban sorol fel néhány helyzet-egységet, kövessük tehát a ma iskorszerű anyagkezelést, tanulságos és bő példatárából vett idézetekkel:- Kérő és Lekötelező Mondások („Ez által igen lekötelezne az Úr, Egy kérésem vagyon azÚrhoz”);- Ráhagyó és Felelő Mondások („Legyen úgy! Én nem bánom! Tiszta szívből. Ezer örömmel.Tessék velem parantsolni.”);- Megköszönő Mondások, Nyájas felelések („Köszönettel veszem. Különösen fogok örvendeni,ha én is az Úrnak szolgálatjára lehetek”);- Megtagadó s Magamentő Mondások („Az lehetetlen. Fájlalom, de nem telyesíthetem az Úrkívánságát. Azt ha akarnám se tehetném. Ne vegye rossz néven az Úr”); /.../Találunk e mondások között - korunk nyelvészeti terminológiájával élve - „beszédcselekvéseket”,stb., majd a „különös Szóllásmódok” következnek. Ez utóbbiak rögzítenek igevonzatokat(állandó határozókat) is, a némettől eltérő fordulatokat is, pl. „szégyenletében elpirulni,valamelly dolog felől tudakozódni, nyáron egészségesebb falun lakni” stb.Márton ezután beszélgetéseket közöl. Címszavaik: az időről, a felkelésről, mindenfélekérdések és feleletek, ebédkor, tudakozódás az utazás felől, a könyvkötő, az ebédelésről.166