magyar mint idegen nyelv hungarológia - Országos Széchényi ...

Szili KatalinNyelvünk a külföldieknek írt nyelvkönyvekbenA magyar mint idegen nyelvnek ez idáig nem született önálló, rendszeres leíró nyelvtana. Ahiány következményei kihatnak az egész szakterületre, de leginkább és legérezhetőbben anyelvkönyvírásban mutatkoznak. Részleteredmények, az értékek tisztázatlansága, bizonytalanságokjellemzik a külföldieknek szóló nyelvkönyveket.Mivel hiányzik a sajátos szempontú, sajátos célokat maga elé tűző megközelítésmód, anyelvkönyvírók részben saját kútfőre támaszkodva, részben a magyar leíró nyelvtanokrahagyatkozva, azokat követve írják munkáikat. Az eredmény: az egymástól elszigeteltenkészülő, úttörő jellegű könyvek erényei alig összegeződnek egy esetleges újban, a hibák újraés újra visszatérnek. Az egyéni jó részmegoldások nem tudják feledtetni az alapkutatások, amagyar mint idegen nyelv rendszerszerű leírásának szükségességét.A kétféle megközelítés különbözősége legszembetűnőbb a nyelvhasználat megítélésében. Mígaz anyanyelvi leírások a nyelvhasználatot általában a nyelvérzékre bízzák - gyakran még aNyelvművelő Kézikönyv is! -, és céljuk inkább az elemzés, kategorizálás, addig a magyarmint idegen nyelv leírásának a nyelvhasználat az elsődleges célja, s ezt csak a nyelvsajátosságaiból kiindulva, a nyelvi jelenségek lényegét, mozgásuk mikéntjét feltárva, explicitszabályokkal és a nyelvhasználat bemutatásával érheti el.A nyelvhasználat tükrözője a szöveg. Nem véletlen, hogy a nyelvoktatás nagy reformja (1882)óta különös figyelmet szentelnek a leckék anyagának, a szövegeknek. Otto Jespersen How toTeach a Foreign Language című, 1904-ben megjelent könyvében a jó szöveg tulajdonságait akövetkezőkben látja: 1. összefüggő, értelmes; 2. érdekes, élő, változatos; 3. a legszükségesebbanyagot tartalmazza; 4. nyelvileg korrekt; fokozatosan, a könnyűtől a nehéz felé halad; 6. eztanélkül teszi, hogy a nyelvtani formákat túlértékelné (i.m. 23.).Álláspontját ma is igaznak, teljesnek tarthatjuk, sőt időszerűnek is, hiszen az eltelt 80 év alighozott változást. A Jespersen által ostorozott hibák többségükben ma is átitatják anyelvkönyvek szövegeit, s ez sajnos a magyar nyelvkönyvek esetében sincs másképp.Ha a nyelvkönyvíró meg akar felelni az említett elvárásoknak, a leckék anyagának megalkotásakorokos kompromisszumokat kellene kötnie az egyes kívánalmak közt. A gyakorlatviszont azt bizonyítja, hogy az egyik követelmény, általában a fokozatosan haladás elve atöbbi fölé kerekedik, mégpedig a nyelvtan feltétlen kiszolgálásával párosulva.E jelenség vizsgálatára vállalkozunk a továbbiakban az alábbi nyelvkönyveket alapul véve:Pál Fábián: Manuale della lingua ungherese. Bp. 1970 2 ; Ginter Károly-Tarnói László:Ungarisch für Ausländer. Bp. 1974 3 ; István Lelkes: Manuel de hongrois. Bp. 1976 2 ; EnikőSzíj: Kursz vengerszkovo jazüka. Bp. 1979.Az egyszerűtől a nehéz felé haladás elve és a nyelvtanközpontúság házasságának elsőkövetkezménye annak figyelmen kívül hagyása, hogy a nyelvet kezdettől fogva élőkommunikációs szituációk segítségével kell tanítani. Éppen a nyelvtanulás kezdetén, amikorkedvet kellene kelteni a tanulóban a nyelv iránt, banális mondatok ismétlésére kényszerül:„Milyen a Duna? A Duna széles. Milyenek a villamosok? A villamosok sárgák.” (Ginter-Tarnói, 3. lecke, 57); Ez gyújtógyertya. A gyújtógyertya fehér és szürke” (uo. 4. lecke, 73);392