magyar mint idegen nyelv hungarológia - Országos Széchényi ...

megoldó gyakorlatokon stb.-n keresztül önállóságot kívánó beszéd- és írásprodukciókig,beszámolókig, forrástanulmányokat is követelő eredeti dolgozatokig, akár még a versszerzésigis, sőt komplex nyelvi-kulturális tevékenységig ezer lehetősége van a tanárnak, hogy afoglalkozásokat ne csak szakszerűvé, hanem vonzóvá, érdekessé, játékossá is tegye. Ez anyelvtanítás szempontjából akkor válik különösen jelentőssé, amikor a gyerekek nyelvifoglalkozásait szabadidejükben (este, szombaton vagy vasárnap) lehet csak megszervezni -ahogy ez az esetek nagy többségében történik. Ilyen körülmények között a foglalkozásokvonzó erejének növelése, a téma iránti hangulati-érzelmi azonosulás elérése elsőrendűdidaktikai követelménnyé lép elő. /.../d) Nem szóltam még a technika kínálta lehetőségekről. Pedig magnó, vetítő, film, videó,lemezjátszó egyaránt hasznos, sőt élményi erejű hatások közvetítője, feladatmegoldó próbák,önellenőrző alkalmak eszközéül szolgálhat.Amit végül hangsúlyoznunk kell: a tevékenységi formáknak egyfelől rutinszerű állandósága,másfelől kreativitásra serkentő változatossága együttesen és tervszerűen támogassa a tanulót amagyarságismeret nyelvi-kulturális vonatkozású témáiban.5. Az elképzelt szakmunka fejezetei, tartalmi rendje - A vázolt elgondolást megvalósítósegédkönyv tartalomjegyzékét ma még csak fenntartással lehet összeállítani. A fejezeteksorrendje mégis - igazodva hasonló jellegű munkákhoz - a következő lehetne:A bevezetés a könyv előtörténetéről, feladatáról szólva, ismertetné az anyanyelvi konferenciaprogramját, s ennek a keretébe ágyazva körülhatárolná a nyelvi-kulturális egység jegyébenfogant tanítás-tanulás céljait. Adatokat tartalmazna a világ magyarságának létszámáról ésmegoszlásáról, a magyarul beszélőkről, nyelvünk és kultúránk hídszerepéről. Ismertetné avilág országaiban folyó tanításnak a különböző társadalmi körülmények között megvalósulóváltozatait, s mintegy javaslatokat tartalmazna a célszerű „iskolaszervezés”-re, ennek útjáramódjára.Egy fejezetet szánhatnánk nyelvünk és kultúránk magyarságának, „magyar jellemének”.Szükséges ez azért, hogy egy illetékesen megfogalmazott „imázs” adjon megbízható keretetegyrészt tömör történeti háttérrel, másrészt a mai nyelvi-műveltségbeli összképpel.A tanításra vállalkozók iránt támasztható kívánalomról beszélhetne egy következő fejezet,elsősorban pedagógiai-lélektani megvilágításban (körülbelül olyan tartalommal, amelyet ajelen vázlat 3. pontja tartalmaz).A szoros értelemben vett módszertani fejezet a tanítás és tanulás kettős kötöttségű (tanári éstanulói kölcsönhatások folyamatait meghatározó) feltételeit tárgyalná ugyancsak olyanszellemben és módon, ahogyan előző fejezetünk (a 4. pont) - persze részletesebben kifejtendőváltozatban - ezt megkísérli.Egy nagyobb, több részre bontandó fejezetet kell szentelnünk a tanítás és tanulás mindennapigyakorlatát segítő konkrét tanmenetjavaslatoknak, időbeosztással, hasznos útmutatásokkal(mintegy tanári kézikönyv szerepét ideiglenesen és hézagosan is betöltő tartalmával). Kidolgozásafelölelhetné a pedagógiai folyamat kezdetén szükséges felmérő tájékozódás formáit, afolyamat szakaszolásának szempontjait, a nyelvi képességek (a beszéd, az írás, az olvasás)gondozásának fázisait, a „tananyag” szerkezetét, tankönyveink és a (lehetséges, rendelkezésreálló) taneszközök alkalmazására, egyszóval a tanítás „aprómunkájára” vonatkozó tanácsokat,a részfolyamatok végén esedékes ellenőrzés formáit stb.288