magyar mint idegen nyelv hungarológia - Országos Széchényi ...

áldoztunk; lesznek azonban olyanok is, akik haragra gerjednek, mert gyönge, ismeretlenember mert vállalkozni ekkora feladat kidolgozására... /.../11.§ Sok minden van Magyarországon, amit részben a külföldiek irigysége ferdített el és tettgyűlöletessé, részben a mieink érdektelensége megvetetetté; sok olyan is van azonban, amithomály borít és az elfeledéssel küzd; könnyű tehát előadásuk során akkor is hibázni, mikorlegkevésbé gondolnánk. Ha ezeket a hibákat akarják a külföldiek vagy honfitársaink gyógyítani,elűzni a meséket, helyükre a biztosat állítani, kifejteni, ami kétes, fölfedni az ismeretlent;ha a természet csodáit (ami bizony sok és elég szokatlan is van Magyarországon) valamint azegész nép tetteit alaposan kutatni és becsületes munkában följegyezni akarják, azokat örökdicsőségre méltóaknak tartjuk. Nekünk elég, hogy próbát tettünk; célhoz érni másokpróbáljanak.” 60Bél Mátyás 1749-ben meghalt, így nagy műve befejezetlen maradt. Kortársai közül későbbtöbben megpróbálták megírni saját országrészük, megyéjük történetét és földrajzát. Ezekbőlnőttek ki azután az első magyar nyelvű földrajzi áttekintések, majd pedig az iskolaiföldrajzkönyvek. Sajnos az utókor nem volt kegyes a polihisztor életművéhez. Nyelvmesterekivételével egyetlen műve sem került teljes terjedelmében - magyar fordításban - a maiolvasók elé sem Magyarországon, sem az életművét a szlovák kultúra részének tekintőSzlovákiában.1. 6. A magyarnyelvűség kérdése az iskolákban 1777-igAz anyanyelv - ha deklaráltan nem is - valamilyen formában a kezdetektől jelen volt a magyariskolarendszerben. Szerepe iskolatípusonként változott: a falusi, mezővárosi elemi iskolákbanaz anyanyelvű (nemcsak a magyar!) magyarázat természetes volt a betűvetés, illetve akatekizmus tanításának során. Az alapfokú klerikusképzést szolgáló plébániai, valamint aközös fenntartású káptalani-városi iskolák (a későbbi népiskolák) ezzel szemben mindenekelőtt a latin nyelvre helyezték a hangsúlyt: feladatuk a latin grammatika és alapszókincselsajátíttatása mellett a latin szövegek olvasásának megtanítása volt. Ennek elvégzése utántovább léphettek a diákok a középfokú iskolákba, pl. a káptalani iskolák esetében a scholaminor, majd a schola major szintjére. Számos városban magántanárok tanították a vagyonospolgárok gyermekeit, kiegészítve az alapfokú iskolákban tanultakat - az igényeknekmegfelelően - kereskedelmi, adminisztratív, pénzügyi ismeretekkel. Ez azonban már nemcsaklatinul történt, hanem a tanuló anyanyelvén is. Az ország hivatalos nyelve a latin volt, így akiérvényesülni akart a hivatali vagy az egyházi pályák valamelyikén, nem nélkülözhette a latinmagas szintű ismeretét. A hétköznapokban azonban sokkal árnyaltabb képet mutat anyelvhasználat kérdése: a kereskedelemben, az adóügyekben, a közigazgatás számos területéna lingua vernacula volt a kommunikáció nyelve. Általában az a képzet alakult ki erről azidőszakról, hogy az egyház és az egyházi képzés nyelve kizárólag a latin volt, Mészáros Istvániskolatörténeti kutatásai alapján azonban jóval összetettebb kép rajzolódik ki. Az iskolaügytörténetéről írt alapmunkájában megállapítja, hogy a papi hivatásnak elengedhetetlen részevolt az anyanyelvű prédikációk, imaszövegek és szertartások (pl. keresztelés, temetés)elsajátítása is, ezért a felkészítést ellátó plébániai iskolákban a XI. századtól a reformációtérhódításáig jelentős magyar nyelvű oktatás folyt. 6160Bél Mátyás: Előszó a Notitiához. In: Hungáriából Magyarország felé. Bp. 1984. 201-203.p.61Vö. Mészáros István: Az iskolaügy története Magyarországon. 996-1770. Bp. 1981. 177-178.p.50