magyar mint idegen nyelv hungarológia - Országos Széchényi ...

A Bácskában ma a következő jelentősebb nemzeti csoportok élnek: szerbek, horvátok,magyarok, szlovákok, ruszinok, a Bánságban pedig románok. A nemzetek sorából hiányoznaka németek. Mindaddig, amíg a piacgazdaság létezett és funkcionált, ezeknek a nyelveknek akölcsönös ismerete általánosan elterjedt gyakorlat volt. A két világháború közötti időszakbanhiába írták ki a közigazgatási helyiségekben, hogy „Beszéld az államnyelvet!”, ez csak aközigazgatásra vonatkozott. A gyakorlatban az iparban, kereskedelemben, a szabadfoglalkozásúakkörében továbbra is maradt a két- vagy többnyelvűség. A gazdasági érdekeltségdiktálta és éltette ezt. A jelenséget azonban nem lehet csupán ezekre a területekre korlátozni.Ez így volt Erdélyben és valószínűnek tartom, hogy hasonló volt a helyzet Burgenlandbanvagy a mai Szlovákia területén is.A szocialista társadalmakban megváltozott a helyzet. A piacgazdálkodást felváltotta atervgazdálkodás, a kereskedelmet az „elosztás”. A nyelvhasználati hagyományok kezdtekhalványulni annak ellenére, hogy a rendszer internacionalizmust, teljes jogegyenlőségethirdetett minden nemzetiség számára.Jugoszlávia volt az első „eretnek” a szocialista táborban. Kiközösítése azt eredményezte, hogymegindulhatott sajátos útján, kereshette a számára legmegfelelőbb társadalmi és gazdaságimodellt. 1963-ban hozott alkotmányának 41. szakasza leszögezte:„Az alkotmány biztosítja a polgárok szabadságát nemzetiségének és kultúrájának kifejezésére,valamint anyanyelvének használatára.”A legnemesebb elvek is lejáratják magukat, ha a gyakorlatban nem alkalmazzák. Az akkoritársadalomban azonban megvoltak azok az erők, amelyek a megvalósítás mellett voltak. Aközigazgatásban, igazságszolgáltatásban, gazdaságban kétnyelvű, írástudó emberekre voltszükség. Ezek biztosítását a közoktatásnak kellett vállalnia. Azokban a körzetekben, ahol amagyarság Jugoszláviában összefüggő tömbökben él, a más nemzetiségűek különböző szintenismerik a magyar nyelvet.Történelmi hagyománya van a kétnyelvűségnek, tanítási gyakorlata azonban nem létezett.Kezdtünk tapasztalatok után kutatni, és tanulmányozni az idegen nyelvek tanításának korszerűmódszereit. A zágrábi Guberina professzor nyelvtanítási műhelyében magyar nyelvlecke iskészült, de inkább kuriózumként. Azt akarta érzékeltetni, hogy az indoeurópai nyelvek tanításábanalkalmazott módszerek használhatók az attól teljesen különböző nyelvek oktatásábanis. Megismertük a budapesti Nemzetközi Előkészítő Intézet módszereit, tankönyveit. Ittazonban felnőtteket tanítottak, akiknek teljesen eltérő volt a motivációja az általunk oktatotttanulókétól. Maradt tehát a „magad uram, ha szolgád nincs” elv gyakorlati alkalmazása:kisebb hazai pedagógiai műhelyekben egy-egy elv kipróbálása, új ötletek alkalmazása, tanításidoktrínák lefektetése.Közben kedvező irányt vettek a tanítás szervezeti feltételei is. Kezdetben egy-egy iskolábankisebb tanulócsoportok jelentkeztek magyarórákra. Mivel különböző évfolyamokból verődtekössze, szinte lehetetlen volt elfogadható, pedagógiailag indokolt órarendet szerkeszteni. Vagytanítás előtt vagy taníts után szervezték meg a nyelvi foglalkozásokat. Ez a megoldás nembizonyult hasznosnak. A gyermekek nyűgnek tekintették a magyart. A másik gátló tényező atanulók különböző életkora volt. Az első évben még valahogy meg lehetett szervezni atanítást, mert a startvonalról indultak. A következő évben a csoporthoz újak csatlakoztak,akikkel külön kellett foglalkozni. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a jelzett különbségek mellett agyermekek környezetüktől függően különböző szinten beszélték a magyart, akkor érthetővéválik, hogy a pedagógusok milyen bonyolult feladat megoldására vállalkoztak.305