magyar mint idegen nyelv hungarológia - Országos Széchényi ...

Ez a paragrafus a gyakorlatban azt jelentette, hogy a tanítók számától függően, heti 13 - 39órában tanították a magyar nyelvet, ami az akkori óraszámok és terhelés mellett nem voltteljesíthetetlen előírás. A későbbiek során azonban sok félreértésre adott okot az értelmezése:a nemzetiségek a magyar tannyelv bevezetésétől azért tartottak, mert úgy vélték, ezzellehetetlenné válik a nemzetiségi jelleg érvényesítése. A kultuszkormányzat ezzel szembenigyekezett hangsúlyozni, hogy ez nem azt jelenti, hogy a népiskolákban az iskolai tantárgyakata számukra idegen nyelven kellene tanítani. Emellett még néhány kötelező külsőséget is előírta törvény, így az osztályokban a magyar címer és a jeles eseményekre utaló dekorációelkészítését, ami fokozta a nemzetiségi képviselők ingerültségét.A nagyobb problémát az ezt megelőző, 18.§ okozta, amelynek értelmében az oktatásinyelvhez bizonyos arányszámokat is kapcsoltak és minden iskolatípusban kötelezővé tették azállamnyelv oktatását. Az itt leírtak jelentősége valójában Trianon után nőtt meg, amikor azutódállamok megalkották saját nyelv- és oktatási törvényeiket, amelyek következtében akisebbségbe került magyarság hangsúlyozottan érezhette a „Lex-Apponyi” negatív utóhatásait.18.§ „... ha pedig a magyar anyanyelvűek száma a huszat eléri, vagy az összes beírt növendékeknek20%-át teszi: számukra a magyar nyelv, mint tannyelv okvetlenül használandó. Hapedig a beírt tanulóknak legalább fele magyar anyanyelvű, a tanítási nyelv a magyar; de aziskolafenntartók gondoskodhatnak arról, hogy a magyarul nem beszélő növendékekanyanyelvükön is részesüljenek oktatásban.” 108A fenti törvénycikkeket a Monarchia fennállása alatt többször módosították, kiegészítették, denem sikerült olyan megoldást találni, amely a nemzetiségek megelégedésére szolgált volna.Az azonban történelmi és jogtörténeti tény, hogy a magyar nemzeti kisebbséggel szembenalkalmazott diszkriminatív intézkedéseknél a mai napig hivatkozási alap az Apponyi-féleiskolatörvény. 1092.3. A magyarországi államnyelvnyelv-oktatás főbb jellemzői az első világháborútkövető évtizedekbenAz első világháborút lezáró békeszerződések nyomán több millió magyar anyanyelvű lakoskerült az utódállamok területére. Ebben a helyzetben a magyar nyelv elveszítette hivatalosnyelvi státusát és ismét lingua vernacula lett, de a történelmi-politikai viszonyoknakköszönhetően sajátos kisebbségi jegyekkel egészült ki. Az adott államok törvényeinekmegfelelően szervezték meg saját iskolarendszerüket és próbálták megőrizni nyelvi éskulturális identitásukat. A megmaradt területeken továbbra is működtek a nemzetiségi iskolák.Az oktatáspolitika irányítóinak az addigiak mellett még két új összetevőre is figyelniükkellett: a kisebbségvédelmet garantáló nemzetközi szerződésekre, valamint az utódállamok -ezeket szinte kivétel nélkül figyelmen kívül hagyó - intézkedéseire.A magyarországi nemzetiségek számára továbbra is működtették a kisebbségi tanítási nyelvűiskolákat, ahol a tantárgyak mindegyikét anyanyelven tanították. A magyar nyelv oktatása108Vö. Mikó Imre: I.m. 441.p.109Például az 1995. november 15-i szlovák nyelvtörvény indoklásai között is hivatkoznak az Apponyiféletörvényre, amely „magyarizálta” az összes népiskolát. A nyelvtörvény 4.§-ában szerepel, hogy„Az államnyelv oktatása minden alap- és középiskolában kötelező.” „A Szlovák Köztársaságterületén levő összes iskolában és oktatási intézményben a pedagógusok - a külföldi pedagógusokés lektorok kivételével - kötelesek az államnyelvet szóban és írásban ismerni és használni. A teljespedagógiai dokumentációt államnyelven vezetik.”73