magyar mint idegen nyelv hungarológia - Országos Széchényi ...

A kevéssé ismert nyelvek esetében az idegen nyelvű publikációk jelentik az egyedülibekapcsolódási lehetőséget a nemzetközi tudományos életbe. A magyar nyelvtudományi,kapcsolattörténeti, történelmi, irodalmi stb. tanulmányok önálló megjelentetésére a nyolcvanasévek közepétől nyílt lehetőség, amikor több egyetemen, így Berlinben (Berliner Beiträge zurHungarologie), Rómában (Rivista di Studi Ungheresi), Párizsban (Cahiers d’EtudesHongroises), Helsinkiben (Folia Hungarica) önálló periodikával jelentkezett a magyar oktatóhely.A magyar tárgyú cikkek, tanulmányok emellett más, több szakterületet átfogó egyetemikiadványban is helyet kapnak, így pl. a londoni Slavonic and East-European Review, a párizsiÉtudes Finno-Ougriennes vagy a göttingeni Ural-Altaische Jahrbücher számaiban.A külföldi, nem oktatási jellegű intézményrendszert ma a magyar intézetek hálózata alkotja.Tevékenységüket a mindenkori politikai berendezkedés határozza meg, így a szocializmusidőszakában keleten és nyugaton egyaránt a hazai elvárások szellemében, de sokszor nem abefogadó ország igényeinek megfelelően működtek. Feladatuk a Magyarország-kép formálásavolt, ami leggyakrabban kiállításokat, filmklubokat, író-olvasó találkozókat jelentett, s ha voltelég érdeklődő, magyar nyelv-tanfolyamokat is szerveztek. Keleten kevésbé, Nyugatonazonban (főként az emigráció részéről) sokszor érte bírálat a munkájukat a kötelező„vonalasság” miatt. A nyolcvanas években a korábbi „kultúrház” szerepet felváltotta egymásik koncepció, amelynek célja elsősorban a befogadó ország értelmiségével való kapcsolatteremtésvolt: a régebben már sikeresnek számító rendezvények mellett a tudományostanácskozások, viták is helyet kaptak a programban.3. 5. A hungarológiához kapcsolódó egyéb intézményekrőlA két világháború között a hungarológiai kutatások hazai intézményrendszerét a kisebbségközpontúságjellemezte. A negyvenes évek végétől azonban a magyar nemzeti tudományok, ahungarológia, a kisebbségi kérdés a nemkívánatos nacionalista kategóriába került. Megszűntekaz intézetek, sok esetben megsemmisültek a könyvtárak, kézirattárak. A témávalkorábban foglalkozó politikusok és tudósok egy része visszavonult (vagy börtönben ült),esetleg emigrált, mások pedig megpróbáltak az új politikai rendszerben is érvényesülni. Ahetvenes évek közepéig a történelmi, néprajzi, nyelvészeti, zenei stb. kutatások a MagyarTudományos Akadémia intézeteiben egyéni, „tűrt” programokként folytak.Az első áttörés a hetvenes években a Kelet-európai Irodalmak Tanszéki Kutatócsoportjánakmegalakulása volt az ELTE Világirodalmi, majd Szláv tanszékének kereteiben -az MTA anyagi támogatásával. Történeti, nemzetiségi és bibliográfiai kutatásokkal foglalkozórészlegét Kemény G. Gábor, majd Käfer István, irodalmi csoportját pedig Juhász Pétervezette. A csoport megszűnése után, 1982-ben a kisebbségekre vonatkozó 1945 és 1975közötti bibliográfiai adatok (cédulák) az Állami Gorkij Könyvtár (ma: Országos IdegennyelvűKönyvtár) Nemzetiségi Osztályára kerültek. A megkezdett munka itt folytatódott tovább1985-ig, a Magyarságkutató Csoport megalakulásáig. A Nemzetiségi Kutatócsoport mind ahatáron túli magyar kisebbségekre, mind a magyarországi nemzetiségekre és etnikaicsoportokra vonatkozó alapkutatásokkal és kutatásszervezéssel foglalkozott.A Magyarságkutató Csoport (később: Intézet) Juhász Gyula vezetésével jött létre 1985-benaz Országos Széchényi Könyvtár néhány szobájában. Feladata a határokon túli (kisebbségi ésemigrációban élő) magyarsággal kapcsolatos komplex kutatások szervezése, önállótanulmányok, valamint szükség esetén külpolitikai háttéranyagok készítése volt. A kutatóirészleg mellett külön könyvtár és dokumentáció működött, amelynek egyik legfontosabbtevékenysége a bibliográfiai gyűjtés mellett a kézirattár kialakítására irányult. Az intézet a94