magyar mint idegen nyelv hungarológia - Országos Széchényi ...

Mathias Martini Lexicon Philologicum (1623) című munkáját, amelynek forrásai közöttszerepel Szenczi Molnár szótára is. Ez a mű arra vállalkozott, hogy a latin nyelvet alapul véve,bebizonyítsa a nyelvek közös eredetét a benne felsorolt nyelvek változékony szókincséneksegítségével. Ebben a folyamatban a magyar nyelv több esetben szerepel, mint egy-egyjelentéstani probléma magyarázó eszköze.” 48Geleji Katona István protestáns teológus és prédikátor tollából született 1645-ben a MagyarGrammatikatska, amely a szerző Titkok Titka című, vallásos elmélkedéseket tartalmazókötetéhez csatolva jelent meg. Ez nem rendszeres nyelvtan, inkább a nyelv belső felfedezésénekegy másik területéhez, a nyelvműveléshez tartozik. Ő is kitér a magyar nyelvrokonságának kérdésére, megállapítja, hogy milyen alapvetően eltér az általa ismert többinyelv rendszerétől, de azt is megjegyzi, hogy a különböző, a magyarral érintkező nyelvekközül sok szó került át a héberből, a görög, a német és a szláv nyelvekből. 49 A helyesírásirendszer alapos és igen részletes felvázolásához kapcsolódó nyelvhelyességi, stilisztikaimegjegyzései könyvének legértékesebb megállapításait tartalmazzák.A gyakorlati célú, sokszor a szerzővel azonos területen élő, más anyanyelvű népességnekszánt nyelvleírás igénye érintőlegesen már fölmerült Szenczi Molnár Albert kapcsán. Követőiközül meg kell említeni Komáromi Csipkés György, a Hungaria Illustrata (1655) szerzőjéneka nevét, aki a mű teljes címében jelzi, hogy munkájával a Magyarország nyugati részén élőnémetek magyartanulását szeretné megkönnyíteni, egyben a született magyaroknak issegítséget kíván adni, ha nyelvünk rendszerét tanulmányozva, még alaposabban el akarjáksajátítani a helyes kiejtést, a ragok stb. használatát, egyszóval el akarnak mélyedni azanyanyelvük szépségeiben.A Felvidék többnyelvű közege, a magyar, szlovák és német nyelv egyidejű jelenléte indíthattaSzenczi Molnár egy másik követőjét, Pereszlényi Pál nagyszombati jezsuita szerzetest arra,hogy 1682-ben Grammatica Lingvae Vngaricae címmel egy gyakorlati magyar nyelvtant,pontosabban nyelvtanító könyvecskét jelentessen meg a tanulóifjúság számára. A metodikaifelépítést a jezsuita iskolákban használatos latin nyelvkönyvből, Emmanuel Alvarez: DeInstituione Grammaticae című könyvéből merítette, amely számos módszertani tanácsot is ada tanárok számára. A jezsuita szerzetesek többször is átdolgozták a művet aszerint, hogyéppen milyen nyelvű közegben végezték térítő és tanító munkájukat. 50 Pereszlényi művérőlírja Szathmári István: 51„A Grammatica Lingvae Vngaricae az olvasónak szóló rövid, de lényeges előszófélével(405-6.) kezdődik. Ebben az egyes nyelvekre általában jellemző sajátságokból kiindulvarámutat a magyarnak jó egynéhányféle, továbbá több egyedi jellemvonására, amelyeketelsősorban a tanítóknak kell meglátniuk és megérteniük, hogy felhívhassák rá a tanulókfigyelmét, mert - s itt már egy szép képpel az olvasó, illetőleg a tanuló felé fordul - ‘aki amagyar nyelv magvát ki akarja venni, annak meg kell törnie a diót’ /.../. A magyar nyelvsajátságai, ill. a tanulásban és tanításban nehézséget jelentő vonásai között megemlíti abirtokos személyragozást; a tárgyas ragozást s annak a harmadik és a második személyűtárgyra utaló változatát (ezek tekintetében nyelvünket a héberhez hasonlítja, s ezzel igazolja,hogy a szent nyelvekkel együtt az első nyelvek közé tartozik); a metaplazmusokat; a magán-48Hegedűs József: I.m. 78.p.49Vö. Hegedűs József: I.m. 88-89.p.50Vö. Szathmári István: I.m. 305.p.51I.m. 306-307.p.44