A ZSIDÓ FILOZÓFIA TÖRTÉNETI VÁZLATA - Or-Zse

„übermentsch”-e jut az ember eszébe. A két szellemi hüper – diszciplínán, a teológián és
a filozófián egyszerre kell állnia annak, aki a vallás igazi lényegét meg akarja érteni.
Csakhogy, mind a kettő küszködik a maga korlátjaival. Ezek a korlátok persze, az
emberben meglévő féloldalasságok. Amelyek a filozófia és a teológia féloldalasságai is,
egyben. „Amit a filozófia követel az objektivitás érdekében, az a teológia számára a
szubjektivitás érdekében tett követelésnek bizonyul. A kettő független egymástól és így a
filozófusnak vagy a teológusnak egy új típusát hozza létre. Azt, aki filozófia és teológia
között áll.” (Der Stern II/24) „A teológiának nem szabad szolgálólánnyá alacsonyítania a
filozófiát, ám ugyanilyen lealázó a bejárónő szerepe is, melyet az új és legújabb korban a
filozófia próbál a teológiára ráerőltetni. A két megújult tudomány igazi viszonya, ahogy
az említett bevezetés kifejti, testvéri viszony, sőt, hordozóinál perszonálunióig kell jutnia.
A teológiai problémákat le kell fordítani emberivé, s az emberieket a teológiáig hajtani
előre. Az Isten-név problémája például pusztán egy része a név logikai problémájának
egyáltalán, s az olyan esztétika, melyet nem ejt gondolkodóba, hogy művészek
üdvözülhetnek-e, az ugyan udvarias, de hiányos tudomány.” (Nem hang és … 133. o.)
Akármennyire is „kerülgeti” Rosenzweig főművének igazi mondanivalóját, és
akármennyire beleágyazza azt, rendkívüli kulturális érzékenységgel és erudícióval, az
európai filozófiatörténetbe és irodalomtörténetbe, az üzenet világos: - Európa kultúrája
intellektuális reneszánszának foglalata a judaizmus. Ha belegondolunk, mi más is
lehetne?! A zsidó egyistenhit emberarcú etikája, igaz, hogy az ógörög filozófia
racionalizmusától megtermékenyülve, produkálta az európai kereszténység
intellektuálisan vitális és vitálisan intellektuális mentalitását. Post festa, „Az új
gondolkodás. Néhány utólagos megjegyzés A megváltás csillagához” c. írásában (ld.
Nem hang és…108-148. o.) Baruch Spinozát, a hitsorsosaitól magára hagyott, a zsidó
vallási hivatalosság által exkommunikált filozófus-óriást egyenesen a középkori
„teológiai” és az újkori antropológiai filozófiák közötti hídverőként aposztrofálja. Mint
aki kozmologikus-naturális gondolkodásával érdemelte volna ezt ki. Mint olyan zsidó
gondolkodó, aki panteista etikájával, és more geometrico-típusú módszertanával ehhez,
merészelte mindazt megkérdőjelezni a judaizmusban, ami az általában vett humanitástól
a népi partikularitáshoz vezet. - Franz Rosenzweig „csillaga” az európai emberiség
judaizmusban fogant „megváltása” felé vezet.
IV.
Biblia-fordítás és nyelvfilozófia
1906. február 6-án, a következőket jegyzi le naplójában: „1900 jelmondata a ’faj’. 1800ban
az ’emberiség’ volt. Haladás? 1800-ban, legfeljebb a keret volt tágabb, a cél pedig
nagyobb. A Biblia az embernek a családhoz, a törzshöz, a nemzethez való közelebb
kerülése nemzeti eszme révén. Nemzethez egyetemes eszme révén (Próféták). Vajon, az
utolsó és leginkább ambiciózus lépés az egyetemes eszme felé, most legyen elvetve?
Legyen képtelenség? A kerék legyen visszafordítva egy forradalom felé?” (Nahum N.
Glatzer, 6-7 pp.) A göttingeni egyetemet egy félévvel ezelőtt kezdi el. Medicinát,
filozófiát és történelmet hallgat. Amiből négy évvel később, már csak a filozófia marad.
De a másik két szellemi (!) terület élete végéig befolyásolja gondolkodását. A Bibliához
való intellektuális és érzelmi kötődésében is ott vannak. A Biblia éppenséggel, mint
valamilyen utolsó terápiás lehetőség. Az európai kultúra számára és önmaga számára.
Később, önmaga, mint német zsidó számára. Végül, mint az európai emberiség számára.
143