A ZSIDÓ FILOZÓFIA TÖRTÉNETI VÃZLATA - Or-Zse
A ZSIDÓ FILOZÓFIA TÖRTÉNETI VÃZLATA - Or-Zse
A ZSIDÓ FILOZÓFIA TÖRTÉNETI VÃZLATA - Or-Zse
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
dekódolja a zsidóknak ezt a Zion szeretetét. Többször idézett könyvében Spiegler Gyula<br />
Sámuel megjegyzi, hogy Halévi számos vonatkozásban prekoncipiálta Baruch Spinozát.<br />
Például abban, hogy a természettörvényeknek való engedelmesség alapján lehet szerinte<br />
a vallás törvényeinek engedelmeskedni. Vagyis, ha valaki nem érti, hogy miért kell<br />
betartania ezt vagy azt a törvényt (ne felejtsük el: a Tórának hatszáztizenhárom törvényi<br />
passzusa van!), akkor azt sem képes fölfogni, hogy mi végre kell annak megfelelnie.<br />
Spinoza és Halévi abban is rokon gondolkodásúak, hogy egyikük sem gondolta, hogy a<br />
parancsolatok vagy törvények puszta betartása önmagában elegendő lehetne az<br />
üdvözüléshez. Halévi – Spiegler szerint – a következő gondolatra jut: „A szertartások<br />
gyakorlása csak akkor ér valamit, ha általa a civilisatió az ész törvényei által<br />
előmozdíttatik, azaz, ha a szertartások mellett a humanismus, a méltányosság, az<br />
erényesség és az igazság kívánalmai igazán teljesíttetnek. A ki pedig az ész törvényeinek<br />
nem tesz eleget, hogy is tarthatna számot arra, hogy az áldozat, a szombat szentelése, a<br />
körülmetélés s más hasonló szertartások cselekedetei által kötelességét teljesítette? A<br />
kinyilatkoztatott hittörvények csupán az ész törvényeinek kiegészítő része, de<br />
semmiesetre sem pótolhatják azokat.” (Spiegler,111.o.) Halévi az „ország” vagy a „föld”<br />
ideáljával nem tekinti végérvényesnek a judaizmus legfontosabb gyakorlati(?)<br />
premisszáját. Pusztán előfeltevésnek gondolja a „szentség” és a „Templom” ideáihoz.<br />
Arra hivatkozik a Rabbi kommentálásában (II/20), hogy a Leviták 23/38-ban és a<br />
Genezis 28/7-ben, „az Úr szombatja”, „az Úr ünnepei”, „az Úr öröksége”, „az Ő szent<br />
hegye”, „az Ő lábnyoma”, „az Ég kapuja”, - olyan kifejezések, amelyek Zion szentségét<br />
vannak hivatva fölerősíteni. Vagy inkább, azt megjeleníteni, hogy a pátriárkák<br />
vágyódásainak színhelye vagy a Mózes imájába foglalt földdarab, aminek<br />
megpillantására egész életében vágyott (és, mint tudjuk, éppen csak a messzi távolból<br />
vethetett rá egy „pillantást”, továbbküldve népét, hogy azután elaggott testét elvonszolva<br />
a hegyek közé, meghaljon), a legtöbb, amire a zsidó lélek gondolhat. Az Örökkévaló<br />
után, természetesen. És ahogy a pátriárkák hiába vágyódtak Zion után, amit akkor<br />
pogányok népesítettek be, és Mózestől is megtagadta az Isten Ziont, valahogyan éppen<br />
ezért a zsidó lélek számára Zion a lélek legmélyén foglal helyet. Majd a Templomo(ka)t<br />
őrző Zion a galuti zsinagógák szombatesti mámorában. Íme – a judaizmus megszentelt<br />
országa, benne a sohasem csak virtuális Jeruzsálemmel. A Várossal. A Templom a<br />
szívben van – mondja a Rabbi. A népek, amelyek templomokat építettek azért, hogy a<br />
Teremtő iránti odaadásukat kifejezésre juttassák, - tévedtek. Templomaik azért<br />
semmisültek meg, mert azt hitték, hogy bűneik bocsánatot nyernek pusztán egy épületáldozatért.<br />
Nem. A Templomot a szív kell, hogy létrehozza, és fenntartsa. A kő és a többi<br />
anyag csak kellék. Lerombolt Templomukat szívükben építik föl újra és újra a zsidók. A<br />
Törvény menedékében. A Szombat melegségében. A Rabbi Ámos prófétát (III/2) idézi a<br />
kazárok királyának: „Ti vagytok a Föld népei közt, akit ismerek, tehát titeket foglak<br />
megbüntetni bűneitekért.” Majd hozzáteszi: „A mi fölfogásunk szerint, ez jelenti a szív<br />
bűnösségét.”(i.m. 92.o.) A zsidók tehát archetipikus nép – Isten előtt. Az ő Isten iránti<br />
odaadásuk bűneikkel fordított arányban van. Isten példát statuál – a zsidó népen, ha Tőle<br />
eltávolodik. Még ha a Templomot (a zsidó nép szívét) is kell, hogy elveszítse ezért Izrael.<br />
A szív bűnéért a szív lakol meg. – Ha itt nem hagyjuk abba a gondolatot, akkor úgy<br />
folytathatnánk: - A zsidók története a Templom szívben-lélekben való újraépítésének<br />
története. Maga a paradigmatikus hit – történeti narratívában. Arról is szó van (II/45-56)<br />
a Rabbi és a király dialógusában, hogy miféle kötelességei vannak a zsidóknak. A Rabbi<br />
41