A ZSIDÓ FILOZÓFIA TÖRTÉNETI VÁZLATA - Or-Zse

Valamiféleképpen, annak is hangsúlyozódnia kell Halévi dialógusaiban, a szerző föltett
szándékaként, hogy Istennek „édes mindegy”, ki és hogyan hisz benne. Az embernek
nem mindegy, hogyan hisz Őbenne. A judaizmus Halévi-jellegű tolmácsolása – az
egyistenhit racionalizmusának expozíciója.
A Rabbi valami hasonlót juttat kifejezésre, amikor a Filozófustól megkülönböztetve saját
pozícióját, az emberiség közös gyökereit fejtegeti: „(I/63) Nem ítéljük el a filozófusokat,
mert sem tudományt, sem vallást nem örököltek. Lévén a görögök Jafet leszármazottai
közé tartoznak, akik benépesítették északot, de tudásuk bárhol Ádámtól származik, és az
Isten hatalma tartja fönn. Ezek viszont Sém ivadékai közt találhatók, akik Noé
leszármazottai közül választattak ki. A tudás mindig a ’kiválasztott’ emberiség tudása
volt, és maradt. A görögök csak átvették a perzsáktól, amikor hatalmassá lettek. A
perzsák pedig a babiloni birodalomból hozták magukkal a tudást. Csak akkor lehettek a
görögök között híres filozófusok, amikor a perzsákat meghódították. Amikor aztán a
római birodalom meghódította a görög birodalmat, nem születtek többé híres görög
filozófusok.” (im.22. o.) A judaizmust Halévi Rabbija olyan hitnek tekinti, amely az
emberi tudást (éppen ezért: a filozófiát) a hit pandanjaként tekinti. Érvelésében, nem az a
fontos, hogy a tudás Istentől származik. Ez – evidencia. Halévi azt akarja nyilvánvalóvá
tenni, hogy a filozófia az Isten által kiválasztott emberiség gondolkodási képessége (és
nem a szó szoros értelmében vett „tudása”). Ha a filozófus azt hiszi („botor” módon),
hogy ő maga lenne kiválasztott, akkor a tudatlanságáról tesz tanúbizonyságot. Semmi
másról. A híres (!) filozófusok a politikailag erős miliők előállítottjai. Filozófiáik pedig
nem mások, mint Isten földi hatalmának gondolati megjelenítései.
„(I/81) A Rabbi válasza: Csak ésszerű vallások fakadnak emberi forrásokból. Aztán
amikor az ilyen típusú vallás létrejön, az alapító úgy gondolja, hogy az Isten segített és
tanította őt, vagy ilyesmi. Másrészről, a Teremtőtől közvetlenül származó vallásban Isten
közvetlenül megnyilatkozik: ’Legyen, és az lesz. Éppen úgy, ahogy az univerzum
teremtése….(83) Nagyon régen, a zsidók rabszolgák voltak Egyiptomban. Hatszázezer
férfi. Húszévesnél idősebb. Mindnyájan Jákob tizenkét törzsének valamelyikéből
származtak. Nem volt egyetlen zsidó sem, aki elhagyta volna a közösségét, vagy aki más
földre menekült volna. Olyan se akadt, aki idegennel házasodott volna. Mind arra az Isten
által Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak megígért pillanatra vártak, amikor elfoglalhatják
Kánaán földjét, amit Isten örökbe nekik ad majd. Akkoriban Kánaánt hét nemzet lakta,
amelyek duzzadtak a sikertől és az erőtől. A zsidó nép ellenben a szegénység és nyomor
legmélyebb fokán állt. A Fáraó hatalma alatt szenvedtek, aki megölette újszülötteiket,
hogy számarányukban ne növekedjenek. Ekkor történt, hogy Isten elküldte Mózest és
Áront, hogy gyengeségük dacára járuljanak az erős Fáraó színe elé. Természetfölötti
jeleket és csodákat észleltek. Csoda volt, hogy a Fáraó nem tudta megtagadni tőlük a
kihallgatást. És az is, hogy megértette őket. Nem volt hatalma többé, hogy ellenálljon a
Tíz Csapásnak, ami megfertőzte a vizeket, elterjedt a földön, a levegőben, elpusztította a
növényeket, az állatokat, és végül az egyiptomiak testét és lelkét is. Az utolsó csapás
idején, egyetlen perc alatt végzett az elsőszülöttekkel. Nem volt olyan ház, ahol nem
aratott a halál. Kivételt csak a zsidó házak képeztek. … Ezek azt bizonyítják, hogy a
megtörtént dolgokat az Isten szándéka szerint rendezte el, … és azok nem csillagoktól,
mágiából, vagy ráolvasásból keletkeztek…Vezetőjük és papjuk, nevezetesen az isteni
vének, Mózes és Áron, tiszteletreméltó korban voltak, nyolcvan éves korban vagy annál
is öregebben, prófétálásuk idején. A nép mindaddig pusztán néhány parancsolatot ismert,
64