A ZSIDÓ FILOZÓFIA TÖRTÉNETI VÁZLATA - Or-Zse

Felvilágosító pedagógia a felső-egyiptomi zsidó közösséget háborgató sok-nációjú
provincia írástudóinak. És rajtuk keresztül a Római Birodalom pogány, de civilizált
világa felé. Ami maga a világ-emberiség, akkoriban. Elmondva azt, ahogyan a zsidók
Szentírását olvasni kell, és ahogyan annak a gondolkodását érteni szükséges. Annak a
kifejezése, hogy a judaizmus szent könyvei nem partikulárisak hanem univerzálisak. Nem
egy néptörzs vallásának írásbelisége, hanem görög műveltséggel fölfogható egyetemes
tudás.
Philon a Mózes által a Teremtésről előadottakat tehát egy kozmogóniai rendszerben
érzékeli. Kozmogóniai és nem kozmológiai - ez a rendszer. Az utóbbi a filozófiában egy
mesterségesen kreált és konceptuális rendszert jelent, ami az Univerzum
fölfoghatóságára, érthetőségére és a benne meglévőknek egy és azonos gondolkodási
minta szerinti levezethetőségére utal. A kozmogóniai hipotézis vagy elmélet a
Világmindenséget létezésének törvényei alapján próbálja leírni. A kiindulópont lehet akár
a Teremtés, akár a természettörvények. Mindkét esetben ugyanis a létezők mindegyikére,
így magának a létezésnek a tér-időben végtelen egészére, a Világmindenségre, ugyanazok
a törvényszerűségek vonatkoznak. Mózes – Philon szerint – kozmogóniában
gondolkozik, amikor a Teremtés történetét elmondja.
„Miközben más törvényhozók között némelyek dísztelenül és meztelenül rajzolják meg a
dolgokat mozgató szabályokat mint emberek közti jogokat, és mások eközben egyáltalán
oda nem illő és fölösleges álcákba burkolják gondolataikat félrevezetve a tömegeket és az
igazságot fikcióikkal takarják el, Mózes egyfelől megvetéssel tekintett mindarra, ami
megkerüli a filozófusi erőfeszítést mondandójának nyilvánosságra hozatalában, másfelől
pedig arra, ami csalással és hamisítással teli, miközben a törvényeit csodálatos és hatásos
módon adja elő.” (Philo, I vol. London 1929 7 p.) – írja Philon. Mózesnek, mint
törvényhozónak a megnevezése, a judaizmusban nem bevett. Jóllehet az isteni törvények
„mózesi törvényekként” deklaráltatnak sok esetben, az Örökkévaló Önmaga a
törvényhozó, s rajta kívül nem lehet más, aki hasonló lehet. Az isteni törvények ugyanis
Mózesnek átadattak csak. Helyesebben azokat a Szinájon Mózes „átvette” az
Örökkévalótól. Erre utal a „kaba’al” kifejezés is, amiből egyébként a „kabbala”, vagy a
zsidó hagyomány „kánonjának” elnevezése jön. A tradicionális szöveghűséget,
helyesebben a szöveg judaista exegetikai hagyományát Philon már csak azért sem
méltányolja, mert nem a Szentíráshoz akar kommentárokat fűzni. Hanem azt filozófiailag
akarja átvilágítani. Ezért aztán Mózest kinevezi törvényhozónak, mert erre a gesztusra
szüksége van ahhoz, hogy a szentírási mondanivalót filozófiailag elemezhesse. A
judaizmusban fölnevelkedvén, Philonnak esze ágában sincs Isten szerzőségét megtartva
racionális textológiai kommentárokkal ellátni a Szentírást. Egyszerűen, Philon nem akar a
Szentíráson filozofálni addig, amíg Isten szerzőségét föl nem oldja. Legalábbis, a
filozófiai kommentár idejére. Így aztán a világ teremtése az Örökkévaló által, narrációvá
változik át Philon kezei alatt. A narrátor maga a Kinyilatkoztatás emberi szereplője,
Mózes lesz. És az általa jelzett interpretációt a filozófus fogja racionális-intellektuális
„exegetikai” kommentárokkal ellátni. Mégpedig az arisztotelészi és platoni tradíciók
szellemében. „Vannak emberek, akik inkább csodálják a világot, mint a világ Teremtőjét,
kifejezvén annak kezdet és vég nélküliségét, miközben istentelen hazugsággal
bizonygatnak Istenben egy lényegi cselekvésképtelenséget. Holott, éppen ellenkezőleg,
csodálnunk kéne mint Létrehozónak és mint Atyának az erőit, és nem a világnak
tulajdonítva az ahhoz nem méltó fönségességet. Mózes egyfelől kimondottan a filozófia
18