A ZSIDÓ FILOZÓFIA TÖRTÉNETI VÁZLATA - Or-Zse

tudásnak a viszonyát, no meg, e kettő viszonyát megjelenítő teológiának (a zsidóknál: a
vallásról szóló tudásnak) és filozófiának a kapcsolatát, csak egy ilyen beérkezés
eredményeképpen vált lehetségessé.
A mű elsőként arabul volt olvasható, ahogy – talán az egyetlen „A tudás könyve”
kivételével, - az összes Maimuni munka esetében, – tudjuk meg Colette Sirattól, majd
még hozzáteszi: „Bár szinte valamennyit majdnem azonnal lefordították héberre. A
tévelygők útmutatóját Samuel Ibn Tibbon fordította 1204-ben. A második, inkább
irodalmi és kevésbé szöveghű fordítás Juda al-Harizi nevéhez fűződik, néhány évvel
később. Ez a második változat szolgált a latin fordítás alapjául, és a skolasztikusok,
különösen, Aquinói Szent Tamás ezt használták.” (id. a mű angol változatából)
A tévelygők útmutatója második magyar kiadásához – 1997-ben – Heller Ágnes írt
„utószót”. Heller ebben az írásában megmutatta, hogy Maimuni megértéséhez az egyetlen
út, a racionális intelligencia következetes fölvállalása. Mindenfajta hamis
tekintélytisztelet árt a filozófiai olvasásnak. Maimunit itt, a Tévelygőkben legalábbis, –
vallja Heller – csakis a filozófia univerzális szemüvegén keresztül lehet (alkalmasint:
szabad) olvasni. Minden más olvasata ennek a műnek, valljuk mi is, nem pusztán elvezet
a mű eredeti szándékától (attól ti., hogy az egyetemes emberi intellektus hatókörébe
vonja a hit – a zsidó Biblia - megértésére mindaddig hiába áhítozókat), hanem egyenesen
ellehetetleníti azt a nem pusztán zsidó (de moszlim és keresztény) törekvést, hogy az
egyistenhitről racionális (és: szabad) dialógust folytathassunk. Máskülönben, az
abrahamita vallások elbeszélnek egymás mellett. Lehet, hogy az egyistenhívő világ
mindmáig, nem olvasta (jól) Maimunit?
A Tévelygők három részét a posztumusz kritikusok és történészek szinte mindig három
különböző célzatú és szándékú, a mű majdhogynem teljesen különálló részeiként
értelmezték. Van olyan vélemény, ami arról szól, hogy a különböző részek a speciális
filozófiai tudományok (diszciplínák) Maimuni általi rekonstrukciói. A szerző ezeknek a
keretében, és ezek módszereivel dolgozta volna ki az egyistenhit filozófiai alapvetését.
Ezek között, például Isaac Husiknak az a meglátása, hogy Maimuni számára a különböző
filozófiai diszciplínák között, a metafizika lett volna a „legeminensebb”.
Következésképpen, a metafizika lenne a zsidó – és mint ilyen: az általános, -
vallásbölcselet foglalata. A Tévelygők három részében, mindenesetre, a következő
módon jönnek elő a diszciplínák: Az elsőben a filozófiai antropológia és a filozófiai
lingvisztika. A másodikban a metafizika és ontológia, valamint az episztemológia. A
harmadikban a morálfilozófia, az etika, és a hermeneutika. Ilyen vonatkozásban tehát
egyértelműen, mi magunk is osztjuk ezt a véleményt. Látszólag hasonló, de lényegét
tekintve más a véleménye Hellernek, aki a mű hármasságát Maimuninak abból az
egyértelmű prekoncepciójából vezeti ki, ami kétségtelenül átlengi a Tévelygőket, hogy az
istennév mindennemű antropomorfizálása a zsidó monoteizmusnak a Törvényben adott
szellemiségét teheti tönkre, hovatovább: teljesen megszüntetheti azt. Heller ugyanis
joggal állítja, hogy mindhárom részében a műnek, a szerző valahogyan a filozófia
kezdetektől meglévő mitológiakritikai hajlandóságát érvényesíti. Ezért aztán az első részt
– Heller meglátása szerint, - „Isten antropomorfikus elképzelésének kritikája” jelenti. A
második rész, a „Maászé Berésit”, a Teremtés Művének, főképpen Arisztotelész
Fizikájára és Metafizikájára támaszkodó, elemzése. A harmadik rész pedig a „Maászé
Merkava” (az Isteni Trónszekér) vagy „a transzcendencia birodalma”, ahol az isteni
szándék föltárul az olvasó előtt. Maimuni (és Hellernek ebben tökéletesen igaza van) a
91