A ZSIDÓ FILOZÓFIA TÖRTÉNETI VÁZLATA - Or-Zse

filozófiai gondolkodás olyan magaslataiba viszi el olvasóját, amit az addig nem
tapasztalhatott. De hogyan is tapasztalhatott volna?! A Tévelygők az első olyan mű a
történelemben, amely megkísérli a tudás két nagy területének, a hitnek és a rációnak az
egymásra vetítését. A zsidó hívő mindaddig, a héber bibliai textusokat a talmudi
szövegolvasatukra vetítette vissza. A keresztény hívő az Újszövetség fényében értelmezte
a héber, arameus vagy a görögre fordított Tóra és Tanach szövegeket. Ami a
mohamedanizmus, mint a harmadik egyistenhívő vallás követőjét illeti, ő az egyetlen,
akinek nem kellett az ősi héber textusokat olvasnia. A Korán, miközben hivatkozik a
judaista eredetre, meg is szünteti az azzal való mindennemű jogfolytonosságot. Spiegler
Gyula Sámuel, ha nem tulajdonít is az említett biográfusokkal közeli hármas szerkezetet,
ő is belelát a műbe bizonyos szerkesztési prekoncepciót. „Szakaszoknak” nevezi a
Maimuni – féle filozófiai fölfejtés egységeit. Ilyen szakaszok szerinte, amelyekben
Maimuni: (Első rész) „61-64: Isten neveit értelmezi. 65-67: Isten szavát értelmezi. Isten
anyagtalan lévén, nem beszél emberként. Szava nem más, mint akaratának
kinyilatkoztatása, mely a prófétáknak vagy égi tüneményeknek lett kijelentve, vagy benső
szemléletükben vagy elmélkedésükben megnyilvánuló. 68: (M)egmutatja, hogy Isten
valója, esze és értelme egy, benne gondoló, gondolkozás és gondolat ugyanaz. 69:
Istenben a világ ősképét, cselekvő erejét és végcélját lehet fellelni. 70: (A) Világ
mozgása, változékonysága és élete a természeterőkben gyökerezik. (A) lélek az emberrel
születik, születésekor még nem bír akarattal. (E)zt cselekvőképességével és
gondolkodásával szerzi meg. (F)üggetlen egyéni szellemmé válik, amely a földi élet után
nem enyészik el, hallhatatlan. 71-76: (A) mutekallemek(sic!- S.T.) bölcseletét cáfolja.
(Második rész) 1-12: (Az) arisztotelizmus álláspontját ismerteti: Isten valója, egysége és
szelleme. 12-20: Arisztotelész a véletlenről. 21-27: Arisztotelész az anyag
örökkévalóságáról. 26-27: A mózesi tan is (!) vallja: a világ egyszeri és teremtett,
egységes egész, nem pusztul el. 28-32: A semmiből való teremtés. 33-48: A prófétáknak
tett isteni kijelentések rejtélye. (Harmadik rész) 1-7: Ezékiel prófétának rejtélyes látványa
az u.n. MAÁSZE MERKABA adatik elő, és ezzel együtt Isten uralma a világban a
természet által. 8: Az anyagi testek csak annyiban mulandók, amennyiben létrészeik
csoportosulása minduntalan változik egyediségükben, holott alakjuk s így nemük is, nem
enyészik el soha. 9. (A) testi anyag az embert Isten megismerésében gátolja. 11-12:
Semmi sem rossz, ami Istentől származik. Még a halál is jóra vezet. A Rossz és a Jó
ellentéte igaz, de ez egyéni felfogás, az egész természetre nézve nem igaz. 23-24: Jób
könyvéről: Isten az embert a balsors csapásai által, azért teszi próbára, hogy jelleme
szilárduljon és erényessé váljon.”
Maimunit bizony nem könnyű megérteni. Ez nyilvánvalóan azért van, mert Maimuni nem
is törekszik arra, hogy a szó hétköznapi értelmében: tudattól tudatig hasson. Vallásról,
hitről, törvényről, Isten neveiről, a Szentírásról, misztikáról, - beszél, de a filozófia
egyetemes műnyelvén. Ezt lehet elitizmusnak vagy arisztokratizmusnak tekinteni, sőt,
ahogy Colette Sirat nevezi: „ezoterizmusnak”. Mégis, Maimuni védelmében, bár nemigen
szorul rá, azt kell mondanunk, hogy Maimuni ezzel a filozófiai fennköltségével, egy
korai fölvilágosító szerepét töltötte be a tizenkettedik században. A Mindenhatóra áhítozó
lélek kiművelésére törekedett. Ebben persze nagyon is jól fölfedezhető az a zsidóknál
ezer évek óta bevett szokás, hogy a világon a legfontosabbnak tekintett istenhitet (mint az
egyéni és csoport lélek egyetlen lehetséges összetartóját) a bölcsőtől a koporsóig tartó
tanulás ultraracionális keretei között tartsák meg. Az a fajtája a filozófiai ezoterizmusnak,
92