A ZSIDÓ FILOZÓFIA TÖRTÉNETI VÃZLATA - Or-Zse
A ZSIDÓ FILOZÓFIA TÖRTÉNETI VÃZLATA - Or-Zse
A ZSIDÓ FILOZÓFIA TÖRTÉNETI VÃZLATA - Or-Zse
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
intellektuális valami, s mint ilyen, az isteni törvényeknek az intellektuális megismerésen<br />
keresztüli megtartását célozza. Már-már természetesnek is vehető az effajta igyekezet,<br />
hiszen az arab filozófiai kontextus, a kalám, és a keresztény filozófia skolasztikus<br />
időszakában vagyunk. A középkor egész folyamatában a „peripatetikusnak” is titulált<br />
klasszikus athéni filozófusok, főképpen Arisztotelész és Platón, hatáskörnyezetében élnek<br />
a gondolkodók. Az pedig már kevésbé köztudott, hogy a skolasztika igazi nagymesterévé<br />
vált ókori szerző, Arisztotelész, aki Aquinoinál jutott el a keresztényi gondolkodást<br />
inspiráló legfontosabb szerző rangjához, azzal a Platónnal volt kénytelen a hetediktől a<br />
tizenharmadik századig szembekerülni, aki életében a mestere volt, s akit – vitáik ellenére<br />
– sohasem tagadott meg. Vagyis, a skolasztika egész története során, a Platón és<br />
Arisztotelész nézeteit követők közötti teológiai-filozófiai vitáknak (sőt: leszámolásoknak)<br />
vagyunk a tanúi. A filozófiatörténet két olyan géniuszáról van szó, aki az egész történetet,<br />
a mai napig, determinálja. (Még arra is van precedens, hogy az egykor – Magyarországon<br />
is - hivatalos filozófiának tekintett marxizmus, ezt a két nagymesterét a<br />
filozófiatörténetnek az idealizmus és a materializmus alapító atyáinak tekintse. Ugyanis e<br />
két úgynevezett filozófiai irányzatot a marxizmus a történelem során a kultúrában és a<br />
gondolkodásban folyó osztályharc két – egymással leszámoló – pólusának tekintette.)<br />
A Scheiber Sándor által „a középkor legzsidóbb költőjének” nevezett Halévi, a szinte<br />
kizárólagosan a zsidóság vallási és világi életével foglalkozó számos költeményén kívül,<br />
egyetlen prózai munkát írt, a „Kuzari”-t. Colette Sirat szerint, a Kuzarit csak huszonhat<br />
évvel az arab nyelven megírt munka megjelenését követően fordítja héberre Júda ibn<br />
Tibbon, 1167-ben. Látjuk továbbá, hogy valamikor a mű befejezését követően, a szerző<br />
már az egyiptomi kikötővárosban, Alexandriában van. Hogy azután, kisvártatva, az ő<br />
Cionja felé vegye az útját. Arra a földre, amely után nem csak vágyakozott egész<br />
életében, hanem aminek minden porcikája megérintette alkotói zsenijét. Szinte minden<br />
életrajzírója megegyezik abban, hogy – valamiféleképpen, a zsidó vallás első<br />
prófétájához, Mózeshez hasonlóan, aki meghalt, mielőtt az Ígéret Földjére népét elvezette<br />
volna, - ő is éppen csak megpillanthatta Jeruzsálemet, amikor rejtélyes körülmények<br />
között meghalt. Itt meg kell állnunk. Az alkotói magatartás, amiben a hazaszeretet ilyen<br />
erőteljesen jelenik meg, és a „cionidáknak” („Sirai Zion”) nevezett versciklusában ez a<br />
fölfokozott érzés egészen az ebben az érzésben való önföloldódásig megvan, egy<br />
különleges, bizonyos vonatkozásban Halévire kizárólagosan jellemző filozófiai<br />
problémát hoz elő. A galutban a zsidók mindig is vágyakoztak (vissza!) az elhagyott haza<br />
(Cion) után. Az érzés azonban, amit Halévi megfogalmaz a verseiben, sokkal több, mint a<br />
költői képek „puszta” megjelenítése. Ezekben a versekben az etika és az esztétika<br />
találkoznak - a teológiával. Azért mondhatjuk, hogy ez egy „halévis” különlegesség, mert<br />
a középkorban (és nagyon valószínű, hogy nem csak a zsidóknál) az istentudomány nem<br />
igen hajlik arra, hogy ennyire közvetítések nélkül adja elő leginkább szubsztanciális<br />
problémáit. Azaz, a teológia nem kokettál a verbális művészettel. És még annyira sem a<br />
filozófia „legemberibb” két diszciplínájával, az etikával és az esztétikával. Most egy<br />
versét idézzük a Cion-versek közül: (ld. Patai József: Héber költők. Budapest, 1910.<br />
135.old.)<br />
Cion felé<br />
Tehozzád száll sóvárgó lelkem vágya:<br />
Leomlani a drága föld porába.<br />
51