A ZSIDÓ FILOZÓFIA TÖRTÉNETI VÃZLATA - Or-Zse
A ZSIDÓ FILOZÓFIA TÖRTÉNETI VÃZLATA - Or-Zse
A ZSIDÓ FILOZÓFIA TÖRTÉNETI VÃZLATA - Or-Zse
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
hisznek. E filozófusok egyike sem képes azonosítani istenét annak határozott<br />
elnevezésével. Csak aki hallotta Isten szavát, parancsolatait és figyelmeztetéseit, és<br />
hallott a jutalomról, ami az Őt követőknek jár, és a büntetésekről, ami az ellene vétőknek<br />
kijár, - csak az ilyen ember képes meghallani Istent az Ő nevének hallatán. Ami azt az<br />
Entitást fogja leírni, ami hozzá beszél. Egy ilyen ember számára igazság lesz, hogy a<br />
világot Isten a semmiből teremtette. Az első ilyen ember Ádám volt. Ádám csupán annyit<br />
tudott Istenről, amennyi a vele folytatott beszélgetésből kiderült róla. Isten jutalmairól és<br />
büntetéseiről az Éden Kertjében. Arról, hogy oldalbordája egyikéből vette Évát. Azaz,<br />
Ádám számára bizonyossá vált, hogy Isten a világegyetem Teremtője. Képes volt tehát<br />
arra, hogy fölismerje Istent a szavaiból és profetikus képeiből. És ezáltal képes volt arra,<br />
hogy azonosítsa Őt, mint Y-H-V-H-t (יהוה). E nélkül Ádám Istent csak mint Elohim-ot<br />
ismerte volna föl. Ami nem tette volna bizonyossá azt, ami Isten valójában. Hogy Ő egy<br />
vagy több entitás-e, vagy hogy Ő fölismerhető-e a különböző, természetben lévő<br />
összetevőiből vagy se. És így tovább. Azután jött Káin és Ábel, akik atyjuk és saját<br />
profetikus képességük által ismerték föl a Y-H-V-H-t. A következő Noé volt, aztán<br />
Ábrahám, Izsák és Jákob, és így folytatódott egészen Mózesig és az őt követő prófétákig.<br />
Ezek az egyének Y-H-V-H-nak hívták Őt próféciáikban. A nép, aki tanult tőlük és hitt a<br />
próféciáikban, szintén Y-H-V-H-nak szólította Őt, mert tudták, hogy Önmagát szavaival<br />
és tetteivel kapcsolja az emberi lényekhez, és hogy azok a kiváló egyének prófécián<br />
keresztül kapcsolódnak Hozzá. Ezek az egyének képesek arra, hogy Istent<br />
megtapasztalják áttételes isteni reprezentációkon keresztül. Nevezve Őt ’Dicsőségesnek’,<br />
’Isteni Jelenlétnek’, ’Királyságnak’, ’Tűznek’, ’Felhőnek’, ’Képzetnek’,<br />
’Hasonlatosságnak’, ’Szivárvány Látomásnak’, és még másnak is, ami azt bizonyította<br />
számukra, hogy látomásaik lapja az, ami Istenből kiárad. A próféták ezeket a közvetett<br />
képeket ’az Y-H-V-H dicsőségének’ nevezték, néha pedig egyszerűen A próféták ezeket<br />
a közvetett képeket ’az Y-H-V-H dicsőségének’ nevezték, néha pedig csak Y-H-V-Hnak.<br />
Jóllehet, ezek valójában csak közvetettségek voltak. Volt, aki az Y-H-V-H<br />
Fényívének mondta, mintha csak azt mondta volna, hogy ’Kelj föl Y-H-V-H’, mint<br />
amikor a Fényív fölemelkedik, és ’Nyugodjál le Y-H-V-H’, mikor az lehanyatlik. És ilyet<br />
mondtak még, hogy ’Isten hatalmas zengések közepette jött föl, az Y-H-V-H a sófár<br />
hangjára’. Mindezekben a példákban az Y-H-V-H Fényívét fejezték ki tulajdonképpen.<br />
Más próféták Izrael és Isten kapcsolatát és szövetségét az Y-H-V-H névvel fejezték ki. Ez<br />
megfelel annak, hogy ’Bizonyos Y-H-V-H, hogy gyűlölni fogom azokat, akik gyűlölnek<br />
Téged’ és ’Y-H-V-H ellenségei’. Noha, az emberi lények valójában nem ’gyűlölik’<br />
Istent, ám ezek a terminusok inkább Isten és Izrael különleges kapcsolatára utalnak, és<br />
ténylegesen ’az Y-H-V-H Neve’, ’az Y-H-V-H egyezsége’, vagy ’az Y-H-V-H Tórája’,<br />
kifejezések vannak mögötte. A többi nép féltékeny erre a különleges kapcsolatra, mert<br />
ebben az esetben nem Ő és egy iránta elragadtatott nép kapcsolata jelenik meg. Isten csak<br />
az Ő fényét veti a népre, amely az igazi vallás birtoklójaként kiválik a többi közül. A<br />
zsidó emberek fölfogják ezt a különlegesen szoros kapcsolatot, és ez fordítva is így van.<br />
Ezáltal hívják Istent ’Izrael Istenének’, és nevezik őket ’Isten népének’ és ’Ábrahám<br />
Istene népének’. Bár találunk népeket, amelyek követik Istent és imádják Őt, azáltal,<br />
hogy szólítják és elfogadják, mégis hol láttuk, hogy Isten elfogadta volna őket valaha,<br />
melléjük állt volna, igényt tartott volna a szolgálatukra, vagy dühössé vált volna, ha<br />
föllázadtak ellene? Éppen ellenkezőleg. Azt látjuk, hogy e népek sorsa, jólétük és<br />
balsorsuk, egyaránt természetszerű és véletlenszerű, semmint hogy Isten cselekedete<br />
71