A ZSIDÓ FILOZÓFIA TÖRTÉNETI VÁZLATA - Or-Zse

hisznek. E filozófusok egyike sem képes azonosítani istenét annak határozott
elnevezésével. Csak aki hallotta Isten szavát, parancsolatait és figyelmeztetéseit, és
hallott a jutalomról, ami az Őt követőknek jár, és a büntetésekről, ami az ellene vétőknek
kijár, - csak az ilyen ember képes meghallani Istent az Ő nevének hallatán. Ami azt az
Entitást fogja leírni, ami hozzá beszél. Egy ilyen ember számára igazság lesz, hogy a
világot Isten a semmiből teremtette. Az első ilyen ember Ádám volt. Ádám csupán annyit
tudott Istenről, amennyi a vele folytatott beszélgetésből kiderült róla. Isten jutalmairól és
büntetéseiről az Éden Kertjében. Arról, hogy oldalbordája egyikéből vette Évát. Azaz,
Ádám számára bizonyossá vált, hogy Isten a világegyetem Teremtője. Képes volt tehát
arra, hogy fölismerje Istent a szavaiból és profetikus képeiből. És ezáltal képes volt arra,
hogy azonosítsa Őt, mint Y-H-V-H-t (יהוה). E nélkül Ádám Istent csak mint Elohim-ot
ismerte volna föl. Ami nem tette volna bizonyossá azt, ami Isten valójában. Hogy Ő egy
vagy több entitás-e, vagy hogy Ő fölismerhető-e a különböző, természetben lévő
összetevőiből vagy se. És így tovább. Azután jött Káin és Ábel, akik atyjuk és saját
profetikus képességük által ismerték föl a Y-H-V-H-t. A következő Noé volt, aztán
Ábrahám, Izsák és Jákob, és így folytatódott egészen Mózesig és az őt követő prófétákig.
Ezek az egyének Y-H-V-H-nak hívták Őt próféciáikban. A nép, aki tanult tőlük és hitt a
próféciáikban, szintén Y-H-V-H-nak szólította Őt, mert tudták, hogy Önmagát szavaival
és tetteivel kapcsolja az emberi lényekhez, és hogy azok a kiváló egyének prófécián
keresztül kapcsolódnak Hozzá. Ezek az egyének képesek arra, hogy Istent
megtapasztalják áttételes isteni reprezentációkon keresztül. Nevezve Őt ’Dicsőségesnek’,
’Isteni Jelenlétnek’, ’Királyságnak’, ’Tűznek’, ’Felhőnek’, ’Képzetnek’,
’Hasonlatosságnak’, ’Szivárvány Látomásnak’, és még másnak is, ami azt bizonyította
számukra, hogy látomásaik lapja az, ami Istenből kiárad. A próféták ezeket a közvetett
képeket ’az Y-H-V-H dicsőségének’ nevezték, néha pedig egyszerűen A próféták ezeket
a közvetett képeket ’az Y-H-V-H dicsőségének’ nevezték, néha pedig csak Y-H-V-Hnak.
Jóllehet, ezek valójában csak közvetettségek voltak. Volt, aki az Y-H-V-H
Fényívének mondta, mintha csak azt mondta volna, hogy ’Kelj föl Y-H-V-H’, mint
amikor a Fényív fölemelkedik, és ’Nyugodjál le Y-H-V-H’, mikor az lehanyatlik. És ilyet
mondtak még, hogy ’Isten hatalmas zengések közepette jött föl, az Y-H-V-H a sófár
hangjára’. Mindezekben a példákban az Y-H-V-H Fényívét fejezték ki tulajdonképpen.
Más próféták Izrael és Isten kapcsolatát és szövetségét az Y-H-V-H névvel fejezték ki. Ez
megfelel annak, hogy ’Bizonyos Y-H-V-H, hogy gyűlölni fogom azokat, akik gyűlölnek
Téged’ és ’Y-H-V-H ellenségei’. Noha, az emberi lények valójában nem ’gyűlölik’
Istent, ám ezek a terminusok inkább Isten és Izrael különleges kapcsolatára utalnak, és
ténylegesen ’az Y-H-V-H Neve’, ’az Y-H-V-H egyezsége’, vagy ’az Y-H-V-H Tórája’,
kifejezések vannak mögötte. A többi nép féltékeny erre a különleges kapcsolatra, mert
ebben az esetben nem Ő és egy iránta elragadtatott nép kapcsolata jelenik meg. Isten csak
az Ő fényét veti a népre, amely az igazi vallás birtoklójaként kiválik a többi közül. A
zsidó emberek fölfogják ezt a különlegesen szoros kapcsolatot, és ez fordítva is így van.
Ezáltal hívják Istent ’Izrael Istenének’, és nevezik őket ’Isten népének’ és ’Ábrahám
Istene népének’. Bár találunk népeket, amelyek követik Istent és imádják Őt, azáltal,
hogy szólítják és elfogadják, mégis hol láttuk, hogy Isten elfogadta volna őket valaha,
melléjük állt volna, igényt tartott volna a szolgálatukra, vagy dühössé vált volna, ha
föllázadtak ellene? Éppen ellenkezőleg. Azt látjuk, hogy e népek sorsa, jólétük és
balsorsuk, egyaránt természetszerű és véletlenszerű, semmint hogy Isten cselekedete
71