RÁD VÁRTAM!

25.A nappaliban támadt zsivaj elhallatszott egészen a könyvtárszobáig. Madame LaFontaine, avarrónő olyan fülsértő hanggal és kegyetlenül rossz franciás kiejtéssel bírt, ami arra vallott,hogy sokkal inkább a dokkokhoz, mintsem egy Párizshoz közeli környékről vándorolt kiAngliába.– …Non, non, non, Miss Hewitt. Nem azt a gombaszínű selymet. Absolument pas.Megtiltom. Az egy rém unalmas szürke, egyáltalán nem passzol a hajához és a szeméhez.Bele akar olvadni a háttérbe?Thaddeus letette a tollat, és ránézett Fogra, aki ide menekült vele. A kutya az ablaknál állt,és vágyakozva nézett ki a kertbe. A férfi felállt.– Nem hibáztatlak, amiért ki akarsz menni a házból. Gyere velem!Fog lelkesen, de a harsogó hang elől lekonyuló füllel kocogott utána.– Fátylas kalap? Megőrült, Miss Hewitt? Bálteremben nem visel fátylat az ember, az énruhámhoz aztán nem! Virágékszert megengedek a hajban, de semmi többet! És ha már szóbakerült a les cheveux, Maud, kérem, jegyezze. Üzennem kell. Mr. Duquesne-nek, hogy készítseel Miss Hewitt haját a bál napján. Csak őbenne lehet megbízni, hogy olyan hajdíszt tudkreálni, amely elég divatos az én ruháimhoz.Thaddeus elmosolyodott magában. Ez úgy hangzott, mintha minden bátorítása ellenéreLeona álruhában akart volna megjelenni a bálon. Volt egy olyan érzése, hogy ezt a csatátmindenképpen el fogja veszíteni.Kinyitotta a konyhaajtót, és kiengedte Fogot a kertbe. Útban vissza a könyvtárszobábamegállt a nappali ajtajában, és némi derűvel szemlélte a túlfűtött jelenetet. Még akkor semlátta Leonát ilyen szorult helyzetben, amikor egy gyilkosság helyszínéről kellettelmenekülnie.A jelenet főszereplője az apró termetű, csontos arcú, elegáns sötétkék ruhát viselő MadameLaFontaine volt. Kicsinységét meghazudtolóan harsogó hangja volt. A szőnyegen és azasztalon kiteregetett kelmék között állva vezényelte két zaklatott alkalmazottja ténykedését.Egyik kezében csukott legyezőt forgatott, s úgy integetett vele, mintha legalábbis egyzenekart vezényelne.– Alors, lépjen arrébb attól a füstszínű selyemtől, Miss Hewitt! – És Madame LaFontainelecsapott a legyezőjével a lány csuklójára.– Juj! – Leona gyorsan elengedte a szürke szaténselymet.– Madame LaFontaine-nek tökéletesen igaza van – jelentette ki az asztal túloldalán állóVictoria. – A színesek közül kell válogatnia.– Úgy van, Lady Milden. – Madame LaFontaine helyeslő pillantást küldött Victoria felé,majd megpördült, és legyezőjével az egyik asszisztensére bökött. – Hozza ide nekem aborostyánsárga selymet. Azt hiszem, az tökéletesen illik majd Miss Hewitt szokatlanszemszínéhez.Az anyag pillanatok alatt felkerült az asztalra. Victoria, akit Thaddeus évek óta nem látottilyen felvillanyozottnak, közelebb lépett, hogy megbeszéljen valamit Madame LaFontainenel.A két nő úgy hajolt az aranyba játszó borostyánsárga selyem fölé, mintha egy kincslelőhelyét mutató térkép volna.– Oui, oui, parjait – nyilatkoztatta ki Madame LaFontaine. – A legelegánsabb,legfinomabb turnűrrel fogom csinálni, és persze földig érő uszállyal. – És csókot nyomott azujjhegyeire.104