RÁD VÁRTAM!

12.Derült, meleg nap volt. A kicsiny park fáin a levelek pontosan olyan üde zöldek voltak,amilyenek kora tavasszal szoktak lenni. Lancing sokkal jobban szerette az éjszaka nyújtottabenyomásokat és az éjszakai vadászatok előízét, de ettől még a napfény melegét és a zsendülőnövények illatát is élvezni tudta. Egy vadász képességeivel született, és egy vadásznak mindigkapcsolatban kell lennie a környezetével.Az egyik frissen kilombosodott fa alatt állva figyelte a Vine Street 7-es számú ház bejáratiajtaját. Egy órája követte hazáig a titokzatos Mrs. Ravenglasst a Marigold Lane-en lévőrendelőjétől. Miután eltűnt a ház belsejében, a hölgy valószínűleg evett valami könnyűt,felfrissítette a toalettjét, majd újra kilépett a házból, és visszament, hogy tovább folytassa arendelését.Lancing először arra gondolt, hogy megvárja az éjszakát, s akkor bemegy a házba, ésmegkeresi a kristályt. Az ő adottságaival nem volna nagy ügy feltűnés nélkül betörni a 7-esszámú házba, így juttatta be a mérges gőzt Bloomfieldhez és Ivingtonhoz. Egyikük sem ébredtfel, miközben a szájukra és orrukra nyomta a méreggel átitatott ruhát. Mire kinyitották aszemüket, addigra persze már késő volt.Delbridge kikötötte, hogy ma nem gyilkolhat azért, hogy visszaszerezze a kristályt, nehogymagára vonja a rendőrség figyelmét. De ő ezt úgy értelmezte, hogy feleslegesen nemgyilkolhat.Az nem az ő hibája lesz, ha Mrs. Ravenglass vagy a házvezetőnője, akiken kívül más nemlakott a házban, váratlanul felébred, mialatt ő odabent van. Akkor nem lenne más választása,mint elnyisszantani egyikük vagy mindkettőjük nyakát. Ami azt illeti, számított rá, ezzel fogjamegfenyegetni a kristályművest, hogy az odaadja neki a követ. És utána kénytelen leszmegölni. Csak nem hagy tanút maga után?De amikor meglátta a kutyát, amely az ajtóban fogadta a hazatérő Mrs. Ravenglasst, letettaz éjféli betörésről szóló tervéről. Természetfölötti képessége révén gyorsabb volt, mint azátlagember, és az érzékszervei is élesebbek voltak. De azért csak ember volt ő is – még hasokkal felsőbbrendű is –, nem holmi varázserejű vagy természetfölötti lény. Gyorsasága ésreflexei révén felülmúlta a maga fajtáját, de a zsákmányt ő sem tudta fürgébben vagykönnyebben leteríteni, mint a természet többi felsőbbrendű ragadozója – például egy farkas.Mrs. Ravenglass kutyája egészen olyan volt, mintha az ősei farkasok lettek volna.Nem óhajtotta kipróbálni, mik lehetnek az esélyei egy másik ragadozóval szemben. Akutya abban a pillanatban kiszagolná, hogy belépett a házba. Lancing nem volt biztos abban,hogy előszeretettel használt fegyvere, a kés, hatásos lenne ennyi fog és ősi reflex ellenében.De még, ha sikerülne is végeznie a kutyával, addigra ugatásával nyilván fellármázná az egészutcát.A nagy testű kutyáknak azonban sok mozgásra van szükségük, annál bizonyára jóvaltöbbre, mint amire a ház mögötti parányi kert vagy ez a kis park lehetőséget nyújt. Valakinekelőbb-utóbb el kell vinnie az állatot egy hosszabb sétára.Ebben a pillanatban kinyílt a ház ajtaja, és megjelent a házvezetőnő. Szürke ruha,kényelmes cipő és szalag-kötős kalap volt rajta. Egyik kezében egy póráz végét tartotta. Ahosszú bőrszíj másik végén a farkasszerű kutya volt.Amikor a házvezetőnővel leértek a lépcső aljára, a kutya hirtelen megtorpant, és füléthegyezve átnézett az utca túloldalán lévő parkra. Szigorú tekintetét mereven Lancingreszegezte. Áthatóan és állhatatosan nézte őt. A házvezetőnő megfordult, hogy lássa, mi vontamagára az állat figyelmét.51