RÁD VÁRTAM!

– Nem félek tőled, Thaddeus – súgta Leona. – Soha nem is féltem. Na jó, talán egy-kétpercig Delbridge galériájában, amikor megláttalak, ahogy ott álltál afölött a szegény halott nőfölött. De hamar rájöttem, hogy nem te vagy a gyilkosa. De ugye ez a rövidke idő nemszámít?A férfi félig felnevetett, félig felnyögött, s egy újabb perzselő csókkal elhallgattatta a lányt.– Egyáltalán nem számít, angyalom – mondta, amikor végül elvette a száját Leona ajkától.– Nagyon is megértem, miért lehettek akkor kétségeid velem kapcsolatban.Történetesen nekem is voltak átmeneti aggályaim a szegyedet illetően.– Tényleg?– Amikor először megpillantottalak abban a férfiruhában, átfutott az agyamon, hogy telehettél a gyilkos.– Jóságos ég! – döbbent meg Leona. – Én? Azt hitted, én öltem meg azt a nőt?– Csak egy futó gondolat volt.– Jóságos ég! – ismételte meg a lány. – Fogalmam sem volt róla.– Muszáj most erről beszélnünk? Félek, hogy a témától odalesz a helyzet romantikája.– Bocsánat – mondta gyorsan Leona.A férfi halk nevetése felborzolta amúgy is felajzott érzékeit. Valami nehéz kelmesuhogását hallotta. Amikor lenézett, látta, hogy Thaddeus levette a munkapadról azösszehajtogatott ponyvavásznat, és leterítette a földre.– Nem éppen rózsaágy – mondta, majd lehúzta a cipőjét. – De csak ezt ajánlhatom fel maéjszakára.– Nagyon jó lesz – közölte a lány.Rálépett a ponyvára. A férfi, immár mezítláb, nadrágja fölött kigombolt ingben ment utána.Szelíden nyúlt a lány után, és megfogta a nyakában lógó kristályfüggőt. A holdfény sötétencsillant meg a kövön.– Ki adta ezt neked? – kérdezte.– Anyámtól kaptam ajándékba.– Ereje is van, vagy csak dísz?– Van ereje, de ritkán használom.– Értem – mondta Thaddeus. – Emlék.– Igen.Thaddeus a karjába vette Leonát, és együtt, egyszerre feküdtek végig a ponyván.Aztán a lány fölé hajolt a sötétben. Lassan simogatni kezdte, és miközben a testévelismerkedett, valami érthetetlen módon nyugalmat öntött a lányba. Hogy viszonozza azérintését, Leona benyúlt az inge alá, és végigsimított a férfi forró, izzadságtól síkos hátán. Aférfitest illata a fejébe szállt, és elbódította.Thaddeus belecsókolt a nyakába, s ujjai megkeresték azt a lüktető pontot a lába között. Azérintést felizgatott érzékei szinte elviselhetetlennek érezték. Ajka halk sikolyra nyílt. A férfiegy csókkal rögtön elhallgattatta, majd felemelte a fejét, és azt mondta:– A hang messzire elhallatszik az éjszakában.A lány kihallotta hangjából a huncut derűt, és elszörnyedt a gondolatra, hogy kiáltásávalidecsődítheti a szolgákat a házból.De mielőtt elidőzhetett volna ennél a riasztó gondolatnál, a férfi tevékeny ujjai kényeztetnikezdték, s addig-addig dolgoztak a testén, mígnem úgy érezte, mindjárt szétrobban attól akülönös, ismeretlen feszültségtől.A váratlan robbanástól vonagló testtel préselte magát a férfi kezéhez, és ezúttal fel issikoltott volna, mit sem törődve azzal, hogy fölriasztja a házat. De Thaddeus résen volt, ésszájával ismét betapasztotta Leona ajkát, belefojtva a sikolyt.Mielőtt a lány remegése csillapult volna, fölpattant rá, és fél kézzel bevezette magát, majderőteljesen és keményen beléhatolt.76