RÁD VÁRTAM!

46.Shuttle az utcán nevelkedett, és annak idején sok olyan dolgot látott, amitől még egy meglettférfit is kilelt volna a hideg. De ritkán ijedt meg annyira, mint most, amikor az árnyalakmegállt előtte. Ismerte A Szellemről szóló meséket, de eddig csak nevetett rajtuk. Ma esteazonban nem nevetett.– Csak egy megbízatás volt a többi között Paddonnak és nekem – sietett a magyarázattal. –Nem bántottuk a hölgyeket, esküszöm. Csak elkábítottuk őket egy időre a doktor valamelyikkotyvalékával.– Elraboltátok az egyik nőt – mondta A Szellem.Shuttle megremegett. Volt valami furcsa ebben a hangban. Körülötte mindent, még magátA Szellemet is, árnyékká változtatta. Alig pár lépésre állt tőle, Shuttle mégsem tudta kivenniaz arcvonásait. Ráadásul majdnem éjfél volt már. Pedig a közelben volt egy utcai lámpa, teháttöbbet kellett volna látnia A Szellem arcából.– Nem volt emberrablás – próbálta igazolni magát. – Csak betettük a ládába, és fölpakoltuka kocsira. Emberrablás az, amikor fogva tartunk valakit, amíg ki nem fizetik érte aváltságdíjat. Ez nem az volt. Egyáltalán nem Egyszerű megbízás volt, semmi több. Paddon ésén egy napi bért kaptunk érte, és azzal a dolognak vége is lett.– Hová vittétek a nőt, akit elraboltatok?A hang úgy zúdult rá, mint egy elsöprő erejű hullám. Tehetetlen volt vele szemben.Elmondta A Szellemnek, hová vitték Paddonnal a lányt.161