RÁD VÁRTAM!

– A családom tagjai rendszerint sok energiát áldoznak a szenvedélyeikre. Ez a melegház aszüleim szenvedélye. Mindkettőjüknek kiváló érzéke van a botanikához. Esküszöm, ők mégegy sziklán is tudnának rózsát termeszteni.A lány egy közeli munkaasztalra pillantott, melyen mindenféle kerti szerszámok hevertek.Az asztal túlsó végén egy szabályosan összehajtogatott nehéz sátorponyva feküdt.– Az ön szenvedélye a nyomozói munkája? – fordult a férfi felé, aki mozdulatlanul, a gyérvilágosságnak hátat fordítva állt ott, így Leona nem láthatta az arcát.– Igen. – Aztán csend lett. – Nem mindenki érti ezt – tette hozzá nagy sokára Thaddeus.– Nincs mindenkinek valami szenvedélye – rántott egyet a vállán a lány. – Az ilyeneknekminden bizonnyal nehéz megérteni bennünket, akiknek viszont van.– Azt hiszem, igaza van – bólintott komolyan a férfi.Újabb hosszú, súlyos csend következett.– Nos, uram – szólalt meg végül összeszedve magát Leona –, azt mondta, valamiszemélyes természetű dolgot szeretne megbeszélni velem.– Igen.A lány elfintorította az orrát.– Ha azt akarja mondani, hogy nem tetszett az a kis fogadó, ahol Adam és én a minapotthagytuk, akkor bocsánatot kérek. Tudom, a hely nem ütötte meg azt a színvonalat,amelyhez hozzá van szokva, de elég tisztának tűnt.– Szó sincs arról a nyavalyás fogadóról – vágott közbe Thaddeus. – Arról van szó, ami ahintóban történt, mielőtt ön és Adam bevittek volna engem a Kék Sárkányba.– Értem. – Leona összeráncolta a szemöldökét, tudniillik semmit sem értett. – Aképességeimre céloz? Higgye el, nagyon jól tudom, hogy az Arkane Társaságban senki semtartja valami nagyra azokat, akik hozzám hasonló tehetséggel rendelkeznek. Mindazonáltal énnem…– Higgye el, a parahipnotizőrök sem örvendenek túl nagy népszerűségnek a Társaságban.– Ó! – Ez meglepte. – Nem is tudtam, hogy…– A múlt éjszakai viselkedésemről szeretnék beszélni kegyeddel.– Mi van vele? – kérdezte a lány értetlenül.– Nem könnyű erről beszélnem, Miss Hewitt. Olyan ember vagyok, aki büszke azönuralmára. Nem beszélve arról, hogy úriembernek neveltek.– Egy percig sem kételkedtem ebben, uram. De hát miről van szó? – tudakolta alegnagyobb zavarban Leona.– Nagyon jól tudom, hogy egy bocsánatkérés nem sokat jelent az adott körülményekközött, de ennél többet nem tehetek.– Mi a csudáról beszél, uram?Thaddeus álla megfeszült.– Értem. Azt akarja, hogy töredelmesen beismerjem a vétkemet. Rendben van, megteszem.Soha életemben nem próbáltam erőszakot elkövetni egy nőn. Akarja tudni, miért voltam olyandühös ma délután, amikor láttam, hogy menekül egy kliense elől? Mert a jelenet teljesmértékben ráébresztett arra, hogy azon az éjszakán én magam sem viselkedtem másként.Leona szája tátva maradt.– Mr. Ware.– Tudom, hogy nem lesz képes megbocsátani nekem, de remélem, meggyőzöm arról, hogybízhat bennem, nem fogom megismételni, amit tettem.A lány a megrendítő pillanat hatása alatt előrelépett, és hegyeivel befogta a férfi száját.– Elég ebből – mondta. Hirtelen megérezte a férfi száját az ujjai alatt, és sietve elkapta akezét. – Egy szót se halljak többet! Teljesen fölösleges bocsánatot kérnie. Nem hibáztatomazért, ami a hintóban történt. Hogy is gondolhatott ilyesmire? Nagyon is tisztában voltamvele, hogy annak az ártalmas szernek a hatása alatt volt.70